„Ez az irány van most, irány
   Néked, Jankó komám:
A vándorúton menni még
   A szekszi nap porán.”

„Hanem mondd, most jó még ötvent, ó,
   telebőgni bűnödér'?”
„Szanált, ergya egy önködés:
   A vásznon hogy mit ér

A kép, az igen randa kép;
   Bagolyhomlok e rajz.”
„Kivakarod, s visszarakod –
   Egyre hiába falsz!”

„Elég, ha jó, ha fontos vár
   Lehet még máma Szeksz:
Ötven korsót emelni jól,
   Bedöntve benne feksz'sz.”

„S a kép, az igen randa kép:
   Sok kobold rajt, s tapír!”
„Bunkó, vidd mint a manna, hisz
   Ez papirusz, papír.”

„Ez az irány van most, irány
   Néked, Jankó komám:
Öltözz fel, mert a testeden
   még ég a napos hám.

Mondd, hogy emitt a nyár heves,
   Sok a nap, de nem árt.
Mondd, hogy mert itt a nyár fura,
   Feltépik a gitárt.”

„Zanza és manna, s mi jó a PAD,
   Szekszárdnak írd: Szeress!
Dïcső ott volt. Másoknak mondd,
   Hogy élni ėrdemes.”

„S mind, akiket e szép sziget
   Éltet, kitart veled,
S mint amikor bevedelt bort,
   úgy teszi meg neked.”

„Mit mutatsz? Mit mutatsz? Már nem hiszel?
   Most mit lépsz, te profán?
Mit mutatsz, mit mutatsz!... Hisz Szeksz szeret!
   Nem kéred ezután?”

„Alkat és karak', s viasz, gép, adat
   Lett már az ember.” „Hess!”
„Ha látod még: ez örök hit
   Belül is fenn repes.

Icurka-picurka, inkább keresd!”
   „Nem érted?” „Elugrált?”
„Holnap is rendre csendre int –
   Mert ő egy szekszi szárd!”

„Elázva kéz, arc, orr, s mi még?”
   „Halt remény, szeksz uram.
Bokáig fos, ki fél velem,
   Bár ma meghalt a RAM.”

„Ó, nem szabad, ma nem szabad,
   Nem lehet ez megint.”
„Ha jó, sebből elég marad,
   Sőt szárd nevelkedik.”

„Nincs nagy hiány, nincs mese, ide
   Ez kell, itt mondd: Nana!
S erre ördög, ha jó ördög,
   Alig szúr hátba, na.”

„Reggel jövök, Jankó, jövök,
   Csak hagyj még, gólya vár.”
„Még maradj tűz, csak égj! Hisz a
   Te lelked nem gitár!”

„Egy fáradt tél, szünet megint,
   maholnap itt remegsz.
Hogy itt vagy, az jól van. Mi még?”
   „Simán egy meleg keksz!”

„Már fáj, na!” „Egy ilyen legény...”
   „Ha raccsol, edukált?”
„A vágyad vénen kell nekünk;
   Remélj egy iglu-bált!”

„Ma vártad még, ameddig kél
   Itt-ott örök remény,
Fülenincs malac, röhej, de
   Marad a rög kemény.”

„Terül, hatol, betűz: savas
   tej, olyan fel-le főtt...
S italhiány.” „Zselésedés
   van, hártyába benőtt.”

„De a velős pizza az új
   Erő, máj, sajt, vaj is;
Nyomában csak a kába arc.
   Meg zsírtest. Az baj is.”

„Egy kulcs talán van, az elég.”
   „Rossz a terv: egy plusz párt
Nevezz, ki hittel szeret.” „Én?”
   „Nem él oly szekszi szárd.”

„Ebédre bírja a tont, és
   Sok hal lesz lecsupált.”
„Kár, hogy neked sem ingyen van –
   Remeghetsz, szekszi szárd.”

„Elvágyom én, s hamarost már.
   Irány el, semerre!
Párnára itt nem fekszem, pfű!
   Figyelj szeksz énemre!

Hozzám itt még társuljanak:
   Ormány, gerinc, toka.
Otthon szerintem szív reped,
   Vagy sír egy nagy boka.”

„Seb a hiány, ahol kiáll:
   Táj a Jankó nyomán.
Körötte Mészöly mint a lég
   A szekszi nap porán.”

„Ötvǽn csigolya holta lett
   Átírva, szekszi szárd.”
„Temetek: tinta, toll s damil,
   hogy még ne, ne turkáld.”

„Nana, fiúk! Idén igaz,
   Hogy poszt-' után nincs vers?
Mert összesen akkor, ha sok
   A sor, akármi nyers!”

„Hát még ma ez: két számla kell,
   S együtt lesz a mani.”
„Remélem, ólnyi. Szólsz nekem?”
   „Inkább nem.” „Hallani?”

„Ha-ha, előbb írok, nesze!
   Alkotok ma oda:
Születtem újra már ma is:
   A szekszi katona...”

„Ne szúrd el még úgy, így mondom,
   itt, hahó, küldöm ám:
Ötvǽn éved is ha most van,
   Van még vagy húsz, talán...”