1. Mérd fel, ki vagy − ez általában folyékony, instabil, mivel az állandó változás, a keletkezés folyamatában van. Nem állíthatsz ki magadról tehát egy stabil profilképet, csak a változót közvetítheted. De tudnod kell, hogy a „felhasználók” − nevüket meg nem hazudtolva − nem rád kíváncsiak. Ők a te kis ügyeidben is magukat olvassák, magukat látják, ha hatni akarsz, olyasmit mutass nekik, ami bennük is lehet. Adj nekik lehetőséget magadból az ő életükre, és valóban a felhasználóid − fogyasztóid − lesznek.

2. Mérd fel, mit adhatsz − egyszóval mid van, ami másnak érdekes lehet. Amit megoszthatsz. Bármilyen apró dolog értékes lehet a másiknak, ami neked nem is olyan fontos, vagy egyszerűen természetes. Válassz ezek közül egy-egy megkülönböztető jegyet, ami a tiéd és az övé: a felhasználódé lehet. Mert ha alkotó − ráadásul költő − leszel (vagy), attól fogva nem csak a saját életedet éled. Hanem mindazokét, akik téged fogyasztanak. Akik beléd olvassák maguk.

3. Hidd el, jól van ez így − mindig is így volt. A költő, mint szakrális szubjektum, a rítus − az asztalközösség, közös javakból részesedés, étel „megosztása” etc. − étekkészítő, ízorientáló mestere, akitől a befogadó érzékelői függenek. Célozd meg tehát nyugodtan az érzékletek irányzékán keresztül a nagyobb összefüggéseket, hidd el, működni fog. Nem a Coelhozás miatt − ez most jól esik, ez a tapasztalatmámor, de most nem térhetsz el a témától −, hanem mert szükségletet elégít ki: a valakire rábízhatom magam szükségletét.

4. Tedd le a csüggedést, mint a cigit − igaza van Tibinek (Vass): aki nem tudta eldönteni 17 évesen, hogy élni akar, azzal baj van. Ha akkor nem tetted meg (huss), utána fölösleges azon hezitálni, hogy akarsz-e még. Elég, ha más hezitál. Te már tudod, hogy miattuk maradtál életben. Az ő bajuk miatt. Hát add be nekik. Keresd a nyelhető kapszulát. Verskapszulák. Könnyen siklanak, le − sikamlósak, sikonganak etc., de nem térhetsz el most sem −, belül keserűek vagy sem, de gyógyítanak. Kapszuláidba töltögeted magad, csüggedés ellen.

5. Mérd fel saját csatornáidat − különben összeomlik − vagy bedugul, egyszóval használhatatlan lesz − a rendszer. Információbefogadás és -kiadás sűrűsége és sebessége, az információk releváns értékének fenntarthatósága, az információk szerkezete és mintázata, tipikus elrendeződése, a kulcsinformációk kiemelésének képessége, a szelektív elrendezés, elrendeződés az említett mintázatok segítségével, álinformációk rendszeres és kíméletlen szűrése, részinformációk elfogadása, a részletek szerelme, az egész − mint vágyott tökéletes − függvényében (csitt, ezt csak magunk között, és különben sem térhetsz el, épp most a témától).

6. Mérd fel befogadóid elérhetőségének lehetőségeit − mindig van egy lehetőségoptimum. A minimalista és maximalista választás között az optimalista mindkét félre figyel − mint a nagy parancsolat: Szeresd felebarátodat, mint magadat −, s befogadói szükségleteit azokon a csatornákon keresztül elégíti ki, ami neki is, a másiknak is jó. Magából ad, a maga módján, a másiké lesz, az őmaga módján. Ha valamelyik félnél ez nem működik, zavar támad és zavart támaszt. Inkább légy elérhetetlen(nek tűnő), mint zavart és zavart keltő. De ne magadért. S ha így van, keresni fogsz úgyis másik csatornát, ami működik.

7. Ha megvan, ne habozz − holnapig közbe jöhet valami, bontani kell a tetőt, elmegy a kapcsolat, fiadat elüti egy állat, menekültnek nézik a húgod. Valakinek a csontja, kapcsolata, életedénye mindig törik, vagy szakad. Nincs mire várni, holnapig késő lehet. Még ma fogj hozzá, most ebben a pillanatban hívj fel valakit, küldj egy SMS-t, írj egy e-mailt, töltsd fel a képeket, kommentelj vagy nyiss egy blogot, hozd létre profilodat a Facebookon, vagy készíts saját honlapot, mindegy, oszd magad, ahogy te tudod. Az úgysem te vagy már, hanem ő. S neki szüksége van rád. Most és azonnal. Hát ne habozz. Döntöttél: élni fogsz.