Pollágh Péter
(1979. március 6., Tatabánya) József Attila-díjas költő, író, esszéista, újságíró. 1987 óta ír, 1995 óta publikál. Verseit eddig szerb, bolgár, szlovák, francia és horvát nyelvre fordították le. A Magyar Írószövetség, a Szépírók Társasága, a József Attila Kör és a Fiatal Írók Szövetségének tagja. Írt esszét, filmet, tárcát, tanulmányt, film- és tévékritikát, horoszkópot, presszófantáziát, szerkesztett könyveket, dolgozott tanárként, korrektorként és teremőrként is, volt a JAK-füzetek társszerkesztője, a Zipp.hu publicistája és alapító-szerkesztője, és 7 évig (a 2008/2-es számtól a 2015/2-es számig) gondozta a Prae folyóirat versrovatát. 2008-tól szerepel a Szép versekben. Verseskötetei: Eleve terpesz (Kortárs, 2001), Fogalom (JAK, 2005), Vörösróka (Prae, 2009), A Cigarettás (Prae, 2010). Tanulmányok: szociális munkás (GYTF), népművelő (BPTIF, NYME-ATFK) és magyar (ELTE-BTK, PTE-BTK) szakokon.SPN könyvek ajánló
Pollágh Péter
30 mocska, 33 keresztje
„Ma két vállamról esett le a hó”
Vaderna József
Vaderna József
Mattfehér az arcom a pocsolyás linóleumon.
Kihullik mind a harminckét kockacukrom, jaj,
jézusom, helyszínelnek a fejemben, folyik az
orrom; a 30 mocska összekent rendesen,
de a vér maradt a szirénakék verőérben,
nem vettem ki, nem tettem csatornavízzé.
Befelé robbant csak a depressziókapszula.
Vagy csak roppant, fröccsent, mindegy:
áramlott körbe évekig a vérben,
míg a 33 keresztjére fölértem.
33 kereszt: mint egy mozifilm,
mire pereccel elcipeltelek. Emlékszel?
Ülök a sérelem-kereveten,
a vörös, bunkó karfás zsöllyében,
a pormacskákat hajkurászom,
semmi jóval nem áltat a depresszió,
mindenen ott ül a látszat.
Mégis eljött aztán a reggel, és kiszólt:
Túl sokáig ültél a homály székén, miszter,
de nincs mit tenni: fényre fogsz derülni,
s a csillapítók majd csillapítják a tengert.
Legók lötyögnek bennem,
cukorformák, játékszínek.
Legók régi évekhez,
és most te, rózsaszín reggel,
törhetsz egy darabot, hogy
szájadban elvigyed: téglának,
gallynak — űrbéli fészeknek.
