Simon Adri: Földerengés, Gondolat. 2015

Meglepődtem és elgondolkoztam, amikor egy körkérdésre válaszolva Simon Adri azt nyilatkozta, nem olvas irodalmi folyóiratokat. Valószínűleg ez is összefügg azzal, amit a Földerengés szövegei sugallnak, hogy nincs benne túlzott megfelelési kényszer a szakma irányába. Legalábbis nem próbál az aktuális trendekhez igazodni, sorai kötetlenül csaponganak érzések és benyomások között, poétikai hagyomány és ösztönös döntések között, de azért bőven akadnak lokalizálható inspirációs források. Tematikus szinten a szerelem, a családi kapcsolatok és a szenvedélyek megidézése a központi szervezőerő a szövegekben, míg poétikailag a feltűnő változatosság. Bár többnyire nem a fősodorbeli költői hatások a jellemzőek, s már maga a Földerengés cím is utal rá, hogy a benyomásokból építkezés szabadsága mögül hatáscsomópontok is felsejlenek.

A kötet fülszövegének írója, Vass Tibor lírája is eszünkbe juthat helyenként a hömpölygőbb, leleményes sorokat olvasván, s kissé kiszámíthatatlanul néhány versbe beszüremlik – az avantgárd költészet megoldásait idézve – a sorokat kicsit elbonyolító szókettőző technika: „az állig feltű(/ú)rt Bel-Buda” (Arról ír), „vért hányva vágynak megá(/o)ldásra, hálára” (Vele éled), de a költőtárs-barát a Mennyi semenni című kötetének címével is beíródik a könyv egyik szövegébe. Az esetenként erősnek látszó alanyiság még inkább érvényesül abban a visszatérő gesztusban, hogy a szerző családtagjai és ismerősei név szerint megidéződnek egy-egy konkrét helyzetleírásban, így van ez például a könyv szerkesztőjével, Janoxszal, és előkerülnek topográfiai helyek is, mint például az Oktogon. A leggyakrabban feltűnő figura Nikola Tesla, akivel először a Múzsa tér, végállomásban találkozunk. Ehhez a vershez hasonló mód strófákra tagolt a könyv szövegeinek nagy része, s ezek többnyire (kereszt vagy ritkábban páros) rímes formában vannak elgondolva, a megvalósítást viszont helyenként félrímek vagy ragrímek is megtörik. Az előbb említett mellett más szövegek is Erdős Virág költészetét látszanak megidézni mind formanyelvben, mind pedig a szarkasztikus hangnem által. A könyvben előre haladva viszont egyre jellemzőbbé válik egyrészt a kötetlen forma, másrészt a rímek és kontrollálatlan összecsengések teljesen szabad használata, miközben a hangulati skála meglehetősen széles ívet jár be.

Előfordul, hogy húsba markolóan nyers gondolatokkal szembesülünk, az Eszter felvarrja című írásban például ezek a sorok különösen hatásosak: „felszívódni a bőrödbe, az olyan, / mint tízévesen a mackóval a lábam közt, / amikor nőgyógyászati vizsgálatot fantáziáltam / jóképű orvosférfiakkal.” Gyakran találni viszont rigmusszerűen emelkedett részeket is, mint amilyenek a címében is túlcsorduló Taicsi-vers, élet-formagyakorlat következő sorai: „Merítő tenyér és süllyedő test / és újra érezzük, hűs erőnk lesz / / Lépés a Hét Csillag alakzatba / már halhatatlan szívünket lakja”. Az önirónia viszont sok helyen sokkal tisztábban érezhető, s képes ellensúlyozni a bizonytalannak látszó megoldásokat.

A rövidebb, ritmikus, rímes versek közé a könyvbe kötetlenül áradó, már-már slam szöveges lazaságú és humorú, nyers, szójátékokra épülő írások is bekerültek. Egy-egy hosszabb versben a komolyabb-komorabb részekkel keveredve jelennek meg ezek a részek. A Szólamban például egyszerre van jelen a patetikus hangoltság és a laza, szlenges beszólás igénye: „Nincs az az Isten, / ki e kies kínból kisegítsen. / »A mű csak kerülőút.« Azért nem találom, / minden talált tárgyon átdzsanázom, / takarjatok be, Attilával én is fázom, / túl vagyok pár eltáncolt házon, / és itt terjeng híg eutanázom.” Az idézett részt záró hapax legomenonnak a „dzsanáz” (a szleng kifejezéseket beszédébe építi, a szlenget használni nem tudók lenézését implikáló kifejezés) szóval való rímhelyzetbe hozása jellegzetes slames megoldásnak tűnik. Az írás későbbi részében pedig itt is előkerül a személyes szál egy pályatárs megidézésével: „Olyan vagyok ma, mint Stiller Kriszta, / vagy mint őrült, sínre fekvő masiniszta. / Nem kell nekem, hogy bármit lájkoljon bárki, / egyszer a Hutch vagyok, másnap meg a Starsky”. A könyv nem csak ezen a ponton, a Starsky és Hutch című 70-es évekbeli bűnügyi sorozat címszereplőinek megidézésekor, hanem rendszeresen számít az olvasók popkulturális előismereteire. Előkerül például az X-faktor, J.R.R. Tolkien regényeinek helyszíne, azaz Mordor, de a Lali karácsonyában egy adaptáció, a Copperfield Dávid is megkapja a magáét: „a tévében közben kezdődik / a következő obligát / nyál a Copperfield Dávid / ami egy újabb üveg bor / kinyitására sarkall / minket anyámmal”.

Tovább megyek, nem csak a slam hatása érződik, az Épp megint egyenesen a rapszövegek regiszterét idézi fel. Hat szótagos, többnyire 3/3-as tagolású, áthajlásokra épülő sorok követik egymást, a rímek váltogatása kissé esetleges, de végig ritmusban tartja a tízsoros szöveget: „Emberként létezek / távozom, érkezek. / Nincs rajtam vértezet. / Bűntelen vétkezek. / Érzelemgépezet- / ként sosem fékezek. / Van úgy, hogy szép kezek / ölelnek, s épp ezek / tartanak még meg itt, / úgy, ahogy épp megint.” Sok másik vers mellett ez is könnyed megzenésítésre kínálja magát.

Mint látjuk, Simon Adri nem akar hagyományt törni, nem akar hagyományt ápolni sem, csak írni, úgy, ahogy éppen jólesik, érzésből, a versben szokatlan szavak és ismerős-ismeretlen rímpárok segítségével, de nem másokért, hanem magáért az írás öröméért dolgozik. Ettől még sokak számára tanulsággal szolgálhatnak mondatai, pláne, ha az olvasó nem igyekszik számon kérni a Földerengés című kötet világán a kortárs irodalmi megszólalásmódok valamelyikének következetes használatát.