A brit Oxford szótár szerkesztőbizottsága 2013-ban a selfie-t választotta az év szavának. A szelfi jelentése: önarckép. Nem mondhatnánk, hogy az önarckép-készítés jelensége 2013 újdonsága lenne. Aquila János 1378-ban megörökítette saját magát a veleméri templom falán — és az önarcképüket megfestők sorban nem ő az első. A fotós szelfie pedig a feltalálással egyidős. Ami új, az a digitális korral meghatározóvá váló habitus, amely a személyiséget és jelenlétét újradefiniálja. „Tolni egy szelfit”: az önarckép azonnali megjelenésére utal a neten. S ne gondoljuk, hogy ez csak a Nyugat vívmánya. A szelfi-magatartást, amely az egyszemélyessé váló világok, szinguláris közösségek sajátos lájkmértékű közzétételéről, a testhatárok, elsősorban a női testértékelések változásáról szól, a tavalyi évben próbáltam értelmezni ugyanezen konferencián.
A selfie stick az egyik új sikerkütyü, a Time magazin szerint 2014-es esztendő 25 legfontosabb találmánya közé tartozik. A selfie stick sajátos testkiegészítő, protézis, amely arra szolgál, hogy az önarcképkészítés során okostelefonunkat a kartávolságnál jobban eltávolodhassunk önmagunktól. Ehhez egyrészt meg kellett oldani a selfie bot, mint monopod, egylábú állvány két technikai problémáját: az okostelefon könnyed, de stabil rögzítését, illetve a bot másik végéről való exponálást.
Másfelől át kellett állítani a hagyományos fényképezőgépre alapozó dizájngondolatot, hogy ugyanis a belekukucskáló oldal (vagy esetünkben a képernyő) és a képrögzítő optika a készülék szemközti felületein helyezkedik el (hisz enélkül csak idétlen megoldásokkal használható szelfizésre a telefon). A szelfibot révén az okostelefonok rövid fókusztávolságú objektívjeinek torzítását kiküszöbölni nem tudjuk. Tehát nem is a klasszikus, fürdőszobai helyzetekben hódít a szelfie bot, hanem három más jellegzetes területen. Egyfelől a turisták, másfelől az extrém helyzetek, s ezen belül az extrém sportok kedvelői körében, s egyáltalán, az extrém helyzetekben. A harmadik válfaj a csoportszelfi, amely azonban nem új helyzet, csak a „klasszikus”, 2013-as képmodell technikailag jobb kiadása: a bot révén több ember kerülhet a képre, mint mondjuk a nevezetessé vált Oscar-gálán (Meryl Streep, Julia Roberts, Kevin Spacey, Brad Pitt stb., 2014).
A PLACEBO itt megidézett találkozóin szelfiztünk a gyerekekkel. Kézbe vettünk egy selfie sticket és játszottunk vele: mire való. Élvezték, mert amúgy is ilyesmit csinálnak naponta. Ami meglepte őket: saját tevékenységük megfigyelése is a feladatuk volt. Értelmező, kritikus, reflexív viszony kialakítása a cselekedetekkel és a produktumokkal, s tettük következményei, a használói gyakorlatok tudatosítása.
Foglalkozzunk az első két helyzetben a szelfibot által teremtett téri helyzetekkel. A turizmusváltozat személyes terünk szituálását oldja meg, egyesítve és technikailag leegyszerűsítve a nevezetesség és az itt jártam képi helyzetét (leegyszerűsítve, hiszen nem kell megkérnünk egy arra járó bennszülöttet, hogy nyomja le fényképezőgépünk gombját). A második esetben, mondjuk egy felhőkarcoló tetején erre módunk sem lenne. Itt a lehetetlen létezésének adrenalinteli bizonyossága a szelfibot térszervezésének feladata.
Tehát míg a szelfi a mimézis, a világ bekeretezése történetének mélyrétegeiben gyökerezik, addig a szelfibot új tárgyfajta, lényegében előzmény nélküli, még ha a médiaarcheológia rögtön találhat egy ősleletet. Nem így maga a bot, amely mintha a mítoszok egyik univerzáléja lenne. Minden népcsoport történeteiben felbukkan, ahol akad egy bokor. A gyerek egyik első játéka. Ezen történeteket vizsgálva milyen funkciókkal találkozunk?
A botnak két vége van. Egyfelől ott találjuk középtájt a husáng és a pálca közt, másfelől a tárgyi lét és az ábrázolás közt. A husáng hatalmi módon térkijelölő, a valóságos tér tagolására szolgál. A pálca térjelölése immateriális. Bulvármefogalmazásban: Kétségtelen, hogy néha csak a karunk hossza (vagy inkább rövidsége) akadályoz a tökéletes kép megörökítésében. Mostantól erre sincs gond. A Szelfi pálca (Selfie on a Stick) igazából egy varázspálca! Lerántva a trükkről a leplet, egy kis Bluetooth távirányító segít a tökéletes képek elkészítésében. Mindössze 30 dollárért, bárkiből a szelfi királynője (vagy királya) lehet.
Folytatva az értelmező analógiák sorát, s csak hozzánk közeli példákat hozva, más-más kulturális helyzetben hatalomgyakorló eszköz a jogar vagy a bírópálca, irányító a lovaglópálca vagy a csörgőbot, szimbolikus fegyverként való használatára példa az udvarlás botostánca vagy a botoló, tényleges fegyverként vetették be a megbotozáskor vagy régente a tanárok mondjuk a körmösnél, területtagolók a földmérő ölek vagy a cövekek, tértagolók a rúdravalók számára béfüggesztett rudak, a varázspálcához közelítve vesszük sorra a nyársakat, a rangjelölő sétapálcákat, a radiesztéziát érzékelő villás botokat.
A funkcióknak és szimbólumoknak ezen széles skálája közepén találjuk a botot, mint a világ tengelyét. „Fontos megértenünk, hogy ismeretlen területek kozmikussá tétele mindig megszentelést jelent: aki rendet teremt valamely térben, az istenek példaszerű művét ismétli meg. […] Az achilpák hagyománya szerint a mitikus korban Numbakula isteni lény ’tette kozmikussá’ területüket, teremtette meg ősanyjukat és alapította meg intézményeiket. Numbakula egy gumifa törzséből készítette el a szent karót, vérrel szentelte fel, felmászott rajta, és eltűnt az égben. Ez az oszlop a világtengely, mert a föld körülötte válik lakhatóvá, változik tehát ’világgá’. Ezért játszik az achilpáknál a szent karó olyan jelentős rituális szerepet; nomád vándorlásaik során mindig magukkal viszik. Így az achilpák még állandó helyváltoztatás közben is mindig a ’saját világukban’ maradhatnak.” Amit Mircea Eliade itt megosztott velünk, az egyik alkalmas kiindulópontja lehet annak az értelmezési helyzetnek, amelyben mondjuk egy koreai turistát figyelünk meg valamely európai nevezetesség helyszínén. Hogyan lesz azonban ebből az iparilag előállított ügyes technikai eszközből a világ tengelye? Azaz hogyan értelmeződik újra és értelmeződik át egy mitologikus elem a facebook világszemléletben?
Akárcsak a vesszőparipa esetében, ez a bot is helyettesít, reprezentál, megfelelve a forma alapszintű és a funkció szigorú követelményének. Ez a funkcionalitás mélyen a biológiai meghatározottságban gyökerezik, bizonyos értelemben valóban a világ minimumának magunk körüli megjelenítése, reprezentálása.
Módszertani megfontolás: hogyan lehet értekezni a kortárs tárgy/vizuális kultúra ilyen jelenségeiről? Az értelmezés köreiből természetesen nem hagyható ki a világ láthatóságával foglalkozó újabb vizuális kultúratudomány, amely a spektákulum társadalmát vizsgálva függeszti tekintetét az interfészekre, azon kicsiny képernyőkre például, amelyeket mi most épp a selfie stickekre illesztettünk. A „tekintet” kulcsfogalom a kutatatásként felfogott vizuális kultúra összefüggésében. Horányi Attilát idézve: E fogalom segített újragondolni a látás, illetve a nézés aktusát a néző és a nézett viszonyának szempontjából. A tekintet művészettörténeti és művészetelméleti jelentőségét egyrészt a nézés és a (szimbolikus) tárgyiasulás/tárgyiasítás, illetve birtoklás kapcsolata adja, másrészt e kapcsolat képek által történő rögzítésének lehetősége, harmadrészt pedig a nézésben rejlő eme lehetőség átörökíthetősége. Vagyis, megfelelő körülmények között a tekintet kifejezheti és felerősítheti a nézett nézőhöz képest alárendelt státuszát, (a szabad cselekvés lehetőségétől megfosztott) tárgy-mivoltát. Egy rajzolt, festett, faragott, fotografált, vagy más eszközökkel létrehozott kép az említett megfelelő körülmények megvalósulásának egy lehetősége — mind készülését, mind pedig befogadását tekintve. Másként fogalmazva: minthogy a kép modellje a szó szoros értelmében nem tud visszanézni, visszabeszélni vagy elfutni, szimbolikusan ki van szolgáltatva az őt néző tekintetnek. A képek által megvalósított — megjelenített és továbbörökített — szimbolikus kiszolgáltatottság felidézheti és felerősítheti a társadalmi beidegződöttségeken és gyakorlatokon alapuló hierarchikus viszonyokat.
Mielőtt végzetesen eltévedtünk volna az elemzés mélységeiben, a csapat gyorsan összeállt, tolt egy selfit magáról, megörökítve az okoskodásba belefáradt gyerekarcokat.