Karádi Nóra Lilla − Karádi Zsolt
Karádi Nóra Lilla
1992-ben született Nyíregyházán. Itt érettségizett 2011-ben. A Debreceni Egyetemen 2015-ben diplomázott romanisztika—francia alapszakon. Tizenöt éve gordonkázik: a Piccoli Archi Ifjúsági Zenekar csellistája. Fotózik; 2016-ban Fotográfus és fotótermék-kereskedő OKJ-szakképesítést szerzett. 2011 őszétől a Móricz Zsigmond Színház előadásait is megörökíti. Cikkei és fényképei megjelentek többek között — a Spanyolnáthán kívül — A Vörös Postakocsi, a Szabolcs-szatmár-beregi Szemle, a Pedagógiai Műhely, a Kelet-Magyarország, a Nyíregyházi Napló, a Kürt-Szó, az Irodalmi Magazin, illetve a Magyar Játékszín és a Móricz Zsigmond Színház honlapján.
Karádi Zsolt
Miskolcon született 1956-ban. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát 1980-ban. Ekkor került Nyíregyházára. Előbb középiskolában tanított, majd újságíró lett. 1989 óta a Nyíregyházi Főiskolán dolgozik. Irodalomelméletet, esztétikát, színháztörténetet oktat. PhD-fokozattal rendelkezik. Tanulmányait, kritikáit közölte a Kortárs, a Hitel, az Eső, az Orpheusz, a Holnap, a Napút, az Új Holnap, az Iskolakultúra, az Új Hegyvidék, a Zempléni Múzsa, a Műút, a Székelyföld, az Ághegy, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, a Pedagógiai Műhely, illetve a Spanyolnátha és a Magyar Játékszín. François Gachot-ról szóló könyve 2002-ben, színházi kritikákat tartalmazó kötete 2006-ban jelent meg. Negyven éve fotózik. Jelenleg az infravörös-, valamint a színházi fényképezés vonzza. Több önálló kiállítása volt. Színházi felvételeit közzétette a Criticai Lapok, a Színház, az Ellenfény, a Magyar Teátrum, a Magyar Nemzet, a Népszabadság, A Vörös Postakocsi, a Folk Magazin, a Pedagógiai Műhely, továbbá a Magyar Játékszín és a Spanyolnátha.
SPN könyvek ajánló
Karádi Nóra Lilla − Karádi Zsolt
Túl az Óperencián
A Magyar Színházak XXVII. Kisvárdai Fesztiváljáról
Karádi Nóra és Karádi Zsolt fotói
A Magyar Színházak XXVII. Kisvárdai Fesztiválján az újvidékiek biztosra mentek: az örökifjú Csárdáskirálynővel léptek a közönség elé. Kálmán Imre zenéje mindig is csábította a társulatokat: Leo Stein és Jenbach Béla története Kálmán dallamainak köszönhetően nemzedékek számára jelentette (és jelenti) az operettet. És rendezők nemzedéke mondta el vele kapcsolatban, amit a műfajról gondolt.
Táborosi Margaréta munkája egyszerre láttatta az 1915-ben keletkezett, s Bécsben 1915. november 17-én, Budapesten 1916. november 3-án bemutatott nagyoperettet s annak paródiáját. Táborosi nem elégedett meg azzal, hogy kiváló színészeivel „klasszikus” előadást rendezzen: bizonyos „hozzáadott” elemek alkalmazásával érzékeltetni akarta a darab születésének történelmi hátterét is. Azt, hogy miközben egyesek beugranak a nagybőgőbe, az olasz frontokon ezrével halnak hősi halált a magyar katonák. (Emellett az előadás a mű szelíd erotikáját felerősítette; az orfeumbeli táncos leányok kéjsóvárak és rámenősek, ám — némi erőltetettséggel — fel-feltűnt a színpadon „elidegenítő effektusként” két talányos nőalak: ők voltak hivatottak képviselni a hiábavalóságot, az „egzisztencialista” nézőpontot…
Az Újvidéki Színház produkciójának főbb szerepeit alakító színészek (Banka Lívia, Béres Pešikan Márta, Kőrösi István, Crokovity Gabriella, Balázs Áron, Magyar Attila, Mészáros Árpád), a koreográfia (Grecsó Zoltán), s a díszlet és a jelmez (Polgár Péter) egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a publikum újfajta Csárdáskirálynőt lásson. Olyat, amely túl van az Óperencián…
Karádi Nóra Lilla fotói
Karádi Zsolt fotói
