Bibók Bea − Tenczer Tamás
Bibók Bea
Pásztón született 1964-ben. Pszichológus, szexuálpszichológus, rendszeresen szakmai cikkeket közöl internetes portálokon. Dokumentarista fotográfiát tanult. 2008-ban a Faludi Ferenc Akadémia nemzetközi fotópályázatán különdíjat, 2011-ben fotósorozat kategóriában I. díjat kapott, a MÚOSZ sajtófotó pályázatán emberábrázolás kategóriában 5. helyezett.
Tenczer Tamás
1962-ben született Budapesten. Az ELTE-n folytatott szociálpolitikai tanulmányokat, jelenleg is ezen a területen dolgozik. Szakmai publikációit az Esély, a Család, gyermek, ifjúság, illetve a Háló közölte. Társszerkesztője az Új Mandátum Kiadónál megjelent „A tettetésnek minden mesterségeiben jártasok..." című szociálpolitika-történeti szöveggyűjteménynek, a Miskolc KapuCíner című SPN-antológia szerzője.
SPN könyvek ajánló
Bibók Bea − Tenczer Tamás
Tenczer Tamás
Korzika anno dacumál
Elkorzult arccal felfelé a meredek köveken,
jéghideg veríték üt ki a hajhagyma töveken,
nem lapály vidék ez, látszik a közegen,
csontkemény aranygomb a francia szöveten,
farkasfogas szirtfésűjén tajtékos habok,
kéken-zölden ragyogó korzikai napok.
Nem lankásult, inkább én lankultam,
beragadt szépen a hegyi múltam,
a vizefogyottan alulról szagolt Monte d'Oro,
amely alatt így is csatakos ronggyá lett a póló,
nem adja ingyen magát a hegyek varázsa,
estére csikorgott már a térdek kalácsa.
Csőre töltött állapotban nem könnyű a felmente,
villámgyorsan körbe nézhetsz, vajon a sor elment-e,
előtted lassan botorkál, mögötted zihál, liheg,
egy-kettőre plafonon vagy, s kiverhet az ideg,
nem ez az ösvény az, hol szembe jön a perec árus,
jobban körül pillantva maga a macchiarhátus.
Ujjal mutogatja, odabent hogyan ágaskodnak,
hancúros hullámok kacéran körömágyaskodnak,
csillogás és vízpermet, a horizont alig dereng,
az elmélázó képzelettel délibáb is mereng,
szűrt realitás incselkedik a parti homokon,
árnyékba húzódott a fény is, látszik a nyomokon.
Magasan áll a genovai őrtorony,
melyre felkaptattunk egy késő alkonyon
lesni a napot, miként bukik alá a mélybe,
mintha onnan nagyobbat haraphatnánk a kéjbe,
szandi mentalizmus helyett úgy kellett a bakancs,
mint búgató bikának az ágas-bogas agancs,
emelkedett hangulatban odafönt meditáltunk,
különösen, miután a boroknak is nekiálltunk.
Reggeli égbolton tiszta kékség,
egyetlen teraszon ennyi szépség,
eloszlott hamar a szörnyű kétség,
nyitva volt a recepciós pékség,
jellemző persze, hogy milyen népség,
lett belőle kisebb-nagyobb vétség,
bagették magukat kondimentális brékföszttel,
nem mondható unalmasnak utazni négy nővel.
Vajon mit tervezett oda a Jóisten,
ami csak ott van és máshol biztos nincsen,
képzelettel teli a nagy hókusz-pókusz,
ezért tapad oda valamennyi fókusz,
állva, dőlve, pucsítva,
minden blende kinyitva,
a kísértés ilyenkor nagy,
a negyedik te magad vagy.
