A karantént a pandémia idején nehezen viselte az ember. Azt javasolta egy orvos ismerős, hogy sétálni lehet, de nem a városban, hanem olyan helyen, „ahol csak a madár jár”. Megfogadtuk a tanácsát. Az autót általában a város szélén leállítottuk, és gyalog indultunk tovább a határba a feleségemmel. Megtaláltuk a rét kapuját, és ezen átlépve megérkeztünk a természet katedrálisába. Én pedig mint szenvedélyes fotós mindent lefotóztam, ami mozgott. A bezártság visszaadta a szabadságunkat. Gyerekkoromban sokat utaztam a biciklivázon. Édesapám minden hétvégén horgászott, és a családban talán én osztoztam legtovább ebben a szenvedélyében. A Berettyó és a Keleti-főcsatorna volt az úti cél tavasztól őszig. Ennek a határjárásnak lett az eredménye, hogy erdészeti szakközépiskolába felvételiztem. Nem voltam jó tanuló, de bejártuk a Bükköt és a Mátrát, ami álmaimban még ma is fel-felbukkan mint a búvópatak. Ha a természetben jár az ember, nem hangoskodik, hanem csendesen szemlélődik. Így teszünk mi is. Mi csak vendégek vagyunk, az állatok vannak itthon. Ha tudom, beazonosítom őket, vagy ha nagyon kíváncsi vagyok mit láttam, elküldöm Imre Istvánnak a földesi madársuli vezetőjének.

Született egy fontos döntés a múlt század végén, a 4/1998. (II. 20.) KTM rendelet a Bihari-sík Tájvédelmi Körzet létesítéséről. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 24. §-a (1) bekezdésének a) pontjában és 85. §-ának b) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelték el: Az 1. §-ban védetté nyilvánították a Bihari-sík Tájvédelmi Körzet elnevezéssel a mellékletben felsorolt ingatlan-nyilvántartási helyrajzi számú Bakonszeg, Bedő, Berekböszörmény, Berettyóújfalu, Biharkeresztes, Bojt, Báránd, Csökmő, Darvas, Derecske, Esztár, Furta, Földes, Hencida, Kismarja, Komádi, Konyár, Körösszegapáti, Létavértes, Magyarhomorog, Mezőtered, Mezősas, Nagykereki, Nagyrábé, Pocsaj, Sáp, Sáránd, Tetétlen, Told, Tépe, Vekerd, Váncsod, Zsáka községek területén lévő 17 095 hektár kiterjedésű területet. A 2. §-ban megfogalmazták, hogy a „védetté nyilvánítás célja a Körös-vidék részét képező sajátos természeti, táji és kulturális arculattal rendelkező kistáj értékeinek védelme. A terület földtani, hidrológiai értékei, az ősgyepek és az egykori természetes erdővegetáció maradványai változatos fajösszetételű növény- és állatvilág fennmaradását tették lehetővé. Különösen értékes a terület nemzetközi jelentőségű túzokállománya. A tájegység régészeti, kultúrtörténeti és néprajzi értékei ugyancsak megőrzésre és védelemre érdemesek.” Mi csak Berettyóújfalut és környékét jártuk, néha valamelyik szomszéd faluig elmerészkedtünk. Erről szólnak a feleségemmel közös kirándulásokon vagy inkább sétáinkon készült felvételek. Egy kivétel van, a vörösbegyet a Bodrog partján fényképeztem, Sárospatakon. Sikerült a túzokokat, nagy számban útra kelő nagy lilikeket lencsevégre kapni. Most láttunk először pirókegeret, hódot és kormoránt a Keleti-főcsatorna partján. Gémeket, kócsagokat, nyári ludakakat és más vízimadarakat látunk nap mint nap. A Piroska erdő mellett a vizes élőhelyen napokig kerestük a fehér bivalyt. Tudjuk, hogy kettő is van, de hatalmas elkerített terület, több mint egy órába telik körbejárni, és a bivaly nem vár meg ő is állandó mozgásban van. Egy újsághír szerint ez már a második volt 2020 júliusában. A bivalyok jelentős része Ázsiában van. Nálunk a vizesélőhelyek nélkülözhetetlen állata. Ványi Csongor az állomány tulajdonosa azt nyilatkozta a Hajdú-Bihari Naplónak, hogy — Ázsiában — „ahol a fehér borjú szent állatnak számít, rendezvényekre viszik, feldíszítik, nagyon értékes számukra. Őseink is hatalmas ritkaságnak tartották, régen az emberek különleges megtiszteltetésnek érezték, ha az ő állományukban született egy hasonló jószág.”
A túránk végén megáltunk a rét kapujában. Ha visszanéztünk, látszottak a bihari hegyek. Milyen jó a madaraknak, őzeknek, nyulaknak. Ők nem ismerték Trianont, nem ismerték a határokat...