JA_vadalom
Kürti László
1976-ban született Vásárosnaményban, Mátészalkán él, az Esze Tamás Gimnázium tanára. Első verseskötete 1999-ben jelent meg Félszavak címmel, Kovács László néven. E kötet második kiadása 2000-ben látott napvilágot. 2003-ban második kötete már Kürti László neve alatt jelent meg Akvárium címmel. 2003-ban Kocsis-Hauser Díjat kapott. 2003-tól tagja a Fiatal Írók Szövetségének. Írásait közölte a Parnasszus, Új Holnap, Spanyolnátha, Hitel, Liget, Polisz, Prae, Új Forrás, Új Horizont, Partium. A Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának filozófia szakán végzett. 2006-2010 között a Partium irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat versrovatának szerkesztője, jelenleg főmunkatársa; többek között Jelenkorban; S-ben; Alföldben; Kalligramban; Hitelben; Bárkában; Magyar Naplóban; A Vörös Postakocsiban; Prae-ben és a Mozgó Világban is publikált. 2007-ben Balázs Ferenc-díjat kapott, Alkalmi otthonok címmel jelent meg kötete a Parnasszus gondozásában. Legújabb verseit az Élet és Irodalom, a Kortárs közli. 2006-tól 2008-ig a Partium irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat versrovatának szerkesztője, 2010-től főmunkatársa. A 2007-ben megalakult Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Írók Társasága (SZIRT) Irodalmi Egyesületnek alapító tagja. 2009-től tagja a Magyar Írószövetségnek. 2010-től tagja a József Attila Körnek. 2010-ben Vörös Postakocsi nívódíjat kapott. Végzettsége szerint filozófus, testnevelőtanár, gyógytestnevelőtanár. Jelenleg a Debreceni Egyetem filozófia tanszékének PhD hallgatója. Legutóbbi verseskötete: Testi Misék (2012, Magyar Napló). Honlapja: www.kurtilaszlo.hu LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Kürti László
Mennybéli dilemma
Megszületni újra száz évre? Kiterítenek úgyis!
Ha meg nem lennék tisztességes? Kipucolnának innen úgy is?
kurtur@freemail.hu
a kurtur a(z)
úgy hull le rólam mint a gátlás
másról vad e- mailjeinkben
de mégis globálba’
vetít engem a morál
egyedül kell ma is vetkeznem
a heverőm
is szenvedi ha nincsen hő
e hidegben nem enyhít a kályha
e-mailen
kérem önt helyzetem
okán gyors hozzám indulásra
hagyjuk az e-mailt
nem találom e sornak a rímjét
úgyis lefagy a nagyon fájl
átkiáltok
gyalogútja kisszobámnál a sötétben
véget ér hol lámpa nincs se térerő
s ha oda minden csatolt fájl
háziegér helyett ha megkérem
tapogassa bőrből készült szobatiszta
denevérem
Hát ez van Istenem
Húsz, na meg huszonegyedik század
én nagyon szeretlek,
úgy mint a vonatokat nézni messziről.
Már nem kiabálok senkiért, henyélek.
Láttam mennyi poézis történt:
gázkamrák, enyészet...
Szántani minek a nyomodba?
E száz év alatt a földbe anélkül is,
mennyi minden belefért.
S ami sarjad, majd én letaposom,
ha nem jönnek rá a varjak.
De bármi efféle volna munkám,
tudom azt velem, soha meg nem unnád.
Ha nevetnél, majd én hunyorgok,
kettétört életem után morgok,
de ha pipámat egy kicsit elkérnéd
én biztos, melletted konokul elbeszélnék.
