a bábok közt aludtam. észrevett.
nem bántott (miért bántott volna?) énekelt
fejem alá csillámokat,
talán be is takart. valahol egy vonat
már várt rá, de még velem maradt,
vékonyult, fűszállá változott,
felmásztam rá, s míg súlyom alatt
a teste szelíden meghajolt,
láttam, hogy a világ tetején vagyok,
és közel jöttek mind a csillagok.