Hol volt, hol nem volt,
volt egyszer egy nagy király.
Kristályból volt a vára,
aranyból a ruhája,
mert a mesékben mindent lehet.
Mama, hadd maradjak még veled!

Ecc-pecc, kimehetsz,
holnapután bejöhetsz!
Jégcipőben száz határon
átszökellhetsz az áron,
felülhetsz a nagy kerékre,
ugorj cica az egérre,
hopp!

Hol volt, hol nem volt,
bármit mondtál, mese volt.
Mama, hát nem figyelsz rám?
Ami bántott, tán csak álom.
A kezed a homlokomra vágyom,
hogy megnyugtasson, ha félek.
Mama, mesélj még valami szépet!

Ecc-pecc, kimehetsz,
holnapután bejöhetsz!
Ez itt a mese vége,
alszik a macska,
ma nem ugrik egérre.
Ma álom marad a béke.

Néhány költő cinikus, cinkos,
talán megvető nevetése,
mi zavarhat,
még megvetik a helyedet.
"Itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet."