1.

Üdvözlégy élet! Lelkem a költő
közönye: tanításod (meg ne vess
hogy kimondom) nem érti senki se.

Üdvözlégy élet, s te szent szükség
mégszentebb önző Ura, szeretlek!
Mert gyáva vagy, hogy míg pofánkba nem

mered da-dadogni, hogy hazudni
muszáj a remény(t), lám emberi dolgaink
közül a bűnt te sem veted, hogy ott

honod leljük benne. S durcásak
ne legyünk, mert a felmetszett pillanat
okádja gyengeségünk avitt huzatát.

És nézd: az embert, ki mindegy miért
töri magát, ha beletörik. Tudom
tudod és tudom tudod, hogy tudom:

belefáradtam a túl nagy szigorba.
S ha azt mondom: rügyezni szeretnék,
gondold meg: a jóság az egyetlen

abszolút oltalom. Farkaséhes
bárányok közt birkatürelmű
farkasok, s a győző százszor is

te vagy te agyonszenvedett Élet.

Én most már véllek: rongyos hittel
szembeköplek, s ha volna szemed látni
is, nem mászna keresztre a világ...

2.

a fát gallyak ülik.
hallga! ne moccanj!
még elrebbennek,
lehetőleg jó messze...