Bene Adrián
1977-ben született Pécsen, itt végezte tanulmányait, itt dolgozik. Középiskolai tanár és a PTE óraadója, a Holdkatlan és az Acta Romanica Quinqueecclesiensis szerkesztője. Irodalmi, filozófiai tanulmányai, irodalomkritikái és versei különböző hazai és külföldi fórumokon jelentek meg. Önálló kötetei: Egyén és közösség (2009); A relativitás irodalma (2013). SPN könyvek ajánló
Bene Adrián
gingkólevelek
a szederindák benőtték a varjúhájat
a levendulát a szilvafát a rózsát is
kiszabadítom lemetszem a felesleget
mint abban fáskamrák közé zárt udvarban
ahol a téglák rései közt nő a paradicsom
a rozmaring és az orgona illata elnehezül
a szobából kihallatszó hangoktól
mindig erre vágytál mondtad
zavarban voltam tudtam nem
tart az idill örökké hazudtam
aljasan elfojtom magamban
aminek te ártatlanul átadod magad
tudom kinek az ellentéte vagy
kit akarok elfelejteni veled
melyik pillanat mire emlékeztet
miben vagy jó miben rosszabb
azt is hogy ki fogok menekülni ebből
elhagylak hogy legyen kit gyászolni
évekig bűntudatom lesz azért ahogyan
eszembe jutsz kertészkedés közben
bokáig jársz a páfrányfenyő leveleiben
nincs aki zsákba gyűjtse és kitegye a kapu elé
elalvás előtt a mosolyod
apránként próbálom
ébredés után a melled
egyelőre nem megy
kaland
a kaland éjkék ragyogás
az erdőben az ösvényről
vaktában eltérni kiszédülni
az előrelátható bekövetkezésből
masnit kötni az időre
a pillanatot eseménnyé hurkolva
a félszemű plüssmaci nyakán
szóval létezésünk kontingenciája
játékból lenni érzed milyen jó
koponyát találni csontváz nélkül
milyen állaté hogy került ide
nyilván nem önszántából hagyta el
a testét olyan véletlenül mint te
amikor hazakísérsz egy idegent
akinek az ágyában kötsz ki
mintát veszel a világ húsából
beazonosítod ő festette azt a képet
amin pont úgy néz ki a háttér mint
álmodban fojtod el gyerekkorod óta
nyomaszt ébredés után az űr
a maci fél szeme helyén az iszonyat
attól a göcsörtös éjkék útszéli fától
a fa-teszt mutatja az embernek a környezetéhez
önmagával szembeni mélyebb kevésbé tudatos
dió talán szilva az undorban gesztenye
ott is a kalandról van szó meg a létezésről
a testbe zárt érzéki véletlenszerűségről
gyökerekről sérülésekről
eltérülésről kizökkenésről
ahogyan hirtelen
megleped magad
az aljnövényzetben gázolsz
érzed a létlebegést
kalandfaktor mormolod
és kiszabadítod magad
a tövisek közül átlépsz
a koponyán túl
késő van
fázol fáradsz
elindulsz
hazakíséred magad
nagy kaland
