2021. július 26. (hétfő)
Először 1:20-kor ébredtem. A betévedt lepke is. Másodszor, hajnali 3:00 órakor pattant ki a szemem. Kitártam minden ablakot, a friss levegő jólesett. A lepkének is. Kávé, zuhany, pakolás. A lepke a táskám fülén. Most mit csináljak vele? Mégsem vihetem magammal, nem ismerné ki magát szegény, Tiszaörs-fürdőn! Echte pécsi lepke. Ezt el is mondtam neki, átrepült az ablakkeretre. Lehet, hogy tudok lepkéül.
5:16, helyijárat. Nagy sárga hajó. Az egyik utas igazi hajóskapitányos sapkában. Neki köszönhető hajnali hajóságunk.
Nyüzsgő pályaudvar, vonatpótló Dombóvárig, majd IC. A pénztáros kedves, én meglepett. Eszembe jut egy hajdan átélt majdnem hatórás Pécs-Budapest IC-út. Most lép életbe, hogy nem gondolkozom, csak utazom. Izgatottan készültem erre a három napra. Várom. Jó lesz! Csak erre gondolok!
Az IC-ről inkább semmit: ősrégi fülkés, légkondi nélkül. Egyik WC sem működik. Egész úton nem iszom.
Budapest. Eszter és János baráti szeretettel vár. (Nélkülük egy teljes napi út.) Önzetlen felajánlásuk öröm. Jóska és Imre is barátsággal fogad.
7 órányi utazás után, Tiszaörs-fürdő. Mindenki kedves. Szép szállás. Finom ebéd. Üdítő zuhany!!!
Vass Nóri tábornyitó visszatekintője, Gáspár Feri és Szalai Zsolt előadása. Vacsora után éppen elpilledtem volna a kevés alvás miatt, de Berka Attila és Székelyhidi Zsolt performansza felfrissített, magával ragadott! Sziporkáztak! Ebből még többet!!! Egy szerző kivételével mindenkit felismertem, akit megelevenítettek. Igazi élmény!!!
Este, az „elsőbálozók” bemutatkozása. Örömmel hallgattam a Barátaimat és öröm volt a lehetőség nekem is! Jó itt! Zuhanyozni és aludni is.

2021. július 27. (kedd)
Jót pihentem.
Reggeli után, Petőcz Tanár úr előadását vártam. Nagyon. Vele elfogult vagyok, Ő a Mesterem. Rengeteget tanultam Tőle és még sokat szeretnék. Elmondta, milyen „lényeges az ihlető forrás.” Azt is, hogy „az irodalom folyamatos lovaggáütésről szól.”
„Nem lehet élve abbahagyni!” (Tandori)
„Fontos a megmérettetés. Amikor nem ütnek valakit lovaggá, akkor nem lovag. Egymást nem üthetjük lovaggá, ugyanakkor minden elképzelhető. Ez egy olyan műfaj, hogy minden igaz és az ellenkezője is. Ottlik szerint: „minden szavam hamis és pontatlan, amikor kimondom.”
Fontos tudni, ki ütött lovaggá. Petőcz Andrást: Papp Tibor, Somlyó György, Vas István, Kertész Imre…
Az ihletet a Mesterek adják. Ha elküldöm az írásaimat és visszautasítanak, azt is el kell tudni hordozni. Soha nem lehet biztosra menni. Inspirációt a Mesterek adnak. (Ginsberg, Camus, Németh László) Rimbaud: „Je est un autre — Az én, az egy másik.”
Ki az az én? Sok tekintetben a szerző, szerep. Kettéválasztjuk a szerzőt és a szerepet. Az alanyiságot, mint olyat, tudatosan háttérbe kéne szorítani. Ki volt Ady Endre? Egy kisstílű strici. Tudatosan beépült egy szerepbe és naggyá tudta tenni azt. Az alanyiságot tudatosan háttérbe kéne szorítani. Nagy lelke mindenkinek van, ezt el kell felejteni. Az író feladata, hogy mindenkit meg tudjon fogalmazni. Építsd fel egy kitalált személy életrajzát. Amint felépíted, előtted van a figura és létezik. Ha létezik, verset is tud írni. Ez megakadályozza, hogy a te alanyiságodat belevidd.
Az ihlet, ötlet. Ha az ember kitalál egy figurát, megjön az ötlet. Azért, hogy megjegyezzék a nevedet, különlegeset kell alkotnod. Kérdés, hogy mit akarunk megvalósítani. Kreatívnak, sajátosnak kell lenni.”
Feladat: férfiként női, nőként férfi verset kell írni, életrajzzal.
Kész munkáinkat felolvastuk, majd ebéd után konzultációs lehetőséget kaptunk.
A finom vacsorát követően Marosvári Kata és Fazakas-Koszta Tibor előadását hallhattuk, akik a Spanyolnátha csodálatosan szép művészkönyvét mutattak be, melyekben a nagyszerű versek mellett saját illusztrációik láthatók.
Az estét ismét felolvasás zárta. Most a nagyok is olvastak, olyan magas minőségű élményt nyújtva, hogy levegőt is alig vettem. Ilyenkor megállítanám az időt, de tényleg!
A szobámban lepke az ablakkereten. Hát, eljött…

2021. július 28. (szerda)
A mai délelőttöt is nagyon vártam: Vörös István előadását. (Előtte, reggeli közben egy szerencsétlen mozdulattal — bizonyos értelemben önéletrajzi ihletettségből —, sikerült Petőcz Andrásra borítanom egy pohár téját. Finom napközist. Ő úriember módjára kedves mosollyal tűrte, én majdnem elájultam.)

Öröm, hogy sok kulcsmondatot hallhattam Vörös Istvántól is.

„Az ihletről mindenféle romantikus löttyöt felejtsünk el.
Az ihlet, romantikus túlzás.
Késztetés van.
Késztetés: a határidő, a honorárium.
Csak akkor írjunk, ha nem lehet nem-írni!
Ha rímet használunk, nem lehet erőltetett, olyan legyen a vers, hogy amikor odajutsz, hogy rímel, akkor csak úgy rá lehessen szaladni a rímre.

Arany szerint az írás a szellem megnyilatkozása.
„Arany János levele Szemere Pálhoz. (részlet)
(…) Mi is lehetne, [az] inventio műveinél, egyéb, mint neszme, vagy félig homályos eszme legfölebb. Itt nem a logica vezet bizonyos eszmékhez, itt a pillanatnyi helyzet, érzelem, kedélyállapotból fog eszme fejleni, s ha kisérhetjük is, szabályozhatjuk is további fejlésében, a csiráról, a keletkezés mozzanatáról nem adhatunk számot magunknak. Hallottam — [s] Kegyed méginkább tudhatja — hogy Vörösmarty „Szép Ilonkája” ez egyetlen sorból fakadt fel: „Hervadása liliomhullás volt”. — Mi ez így? semmi határozott személyhez, tárgyhoz nem kötve? Egy kép, [de] mihez csak ezentúl kell tárgyat keresni: tehát féleszme, vagy a mi egy értelmű: neszme. S ím, e neszmétől viselősen, a költő addig hordja azt, míg előáll az eszme, teljes szépségben, egy valódi Szép Ilonka. — Más példát mondok. (…) „Jó földben terem a búza”, akkor sincs még eszméje az érzelemhez, de már készül lenni mert a terem szó felkölti azt; e sor tehát már nem marad oly ridegen, mint az előbbi, mert a terem-hez köti megszületett gondolatját: „De a hol a hű lány terem, azt a helyet nem ismerem.”Már van eszméje: minden leány hűtelen (mert az övé az).”
A neszme az eszméhez vezető út, egy készülő valami, amiből lesz az eszme.
Fontos a műgond, sokáig kell javítani. Akkor van készen a mű, amikor a szerző meghalt, egészen addig lehet rajta javítani. Két hét alatt nem készülhet maradandó regény. Thomas Mann: József és testvérei, Esterházy: Termelési regény, James Joyce: Ulysses sem két hét alatt készült. Igazán maradandót nehéz írni. Nem tudjuk, mi marad meg belőle.
Az idővel is tudni kell játszani. Meg kell tanulni az időt összenyomni. Ez a legnehezebb.
Kevés költő tudja úgy használni a közhelyeket, hogy abból valami különlegesség jön létre. Például a Sorstalanság közhelyes mondattal indul: „Ma nem mentem iskolába.” A fiú számára magától értetődő, hogy vannak kedves emberek és olyanok, akik nem kedvesek, pl. egy-egy nácit kedves szakállas bácsinak látott. Ott a borzalmas tragédia a könyvben: igazából közhelyek sorozata, zseniálisan…”

A művek felolvasása után ebéd, majd Vass Nóri és Vass Tibi táborzáró szavai.
Klassz tábor volt, sokat tanultam! Köszönöm, Spanyolnátha!
Eszter és János baráti szeretettel vitt Budapestre. Az IC-ről inkább semmit: ősrégi fülkés, légkondi nélkül. Egyik WC sem működik. Dombóvártól vonatpótló Pécsig. 7 órányi utazás, este 9-kor otthon. Lepke az ablakkereten.