Tatár Balázs János
1988-ban született, Miskolcon. A 2000-es évek második felében aktívan részt vett a város irodalmi életében, több helyi művészeti társaság tagja volt (Célpont Csoport, Új Holnap Stúdió, K.O. Műhely, KárÓ csoport). Verseivel helyi fiatal költőknek szervezett pályázatokon ért el díjakat, akcióművészetével számos fesztiválon volt jelen Magyarországon és külföldön. Írásait többek között közölte a Spanyolnátha, a Parnasszus, a Zempléni Múzsa, az Új Holnap, az Együtt, a Cafe webfolyóirat, recenziói jelentek meg a Kistangóban és a Spanyolnáthán, több Légyott-kötet és antológia szerzője. 2009 óta nem publikál. 2020 óta Portugáliában él és tervezi a művészeti életbe való visszatérését; ennek ez az első alkalma.LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Tatár Balázs János
szemben a semmivel
kérsz egy kört
egy raundot
csak egy kortyot,
belefeledkezel az utolsóba.
kiégetett abrosz maradtál
miután lábujjheggyel behúztad.
magad után.
mert jól neveltek
— szemben a semmivel —
saját tükörképed sem ismerős.
magam, magam.
később mellém ülsz újra,
terítőn kiborult kávé nyoma
emlékezet.
nemvers
reggel hideg nélküled az ágy
két személyre rendelek
holnapután majd visszatér
mint az elfelejtett éjjelek
álmomban talán nemte vagy
hosszú az út a hálóig
csendes lépteid melyekkel
fekszem. és felkelek.
nemverset írok nemkölteményt
nemdrámát és nemszöveget
hallgatom a hallgathatót
(néha napján nemreppelek)
ez egy amolyan nemtagadás
— — —
sóskaramella ízű rímek
ritmusban ragrím meg hasonlók
szerelemről is csak kezdő költő
áradozik megunhatatlanul!
neked talán tetszik bár nem érted
nincs párna és nincs közös nyelv
nincs ágy se emlékeink
mik a nemvilágban összekötnek
jóga
csónak zavaros vízen.
nyugalom és csend,
ahogy mondod: lélegezz!
definíciók önmagamra
(részletek)
[1.]
belégzésed vagyok
ütemes erőszak szóközei
a mondat vége után
tüdőd páratartalma vagyok
molekulánkénti fájdalom
a külső légtér üressége
kilégzésed vagyok
ismeretlen mellüregben
kémiai folyamat
[4.]
ki nem mondott szavaid vagyok
éjszakák csöndje
magányos reggelek kávéja
utolsó kortyod vagyok
üres boros üveg oldalán
lecsorgó verejték
el nem mondott esti meséd vagyok
a hírek helyetti
egyedül alvó tv maci
[5.]
ismeretlen szuperhősöd vagyok
éjjel feltűnő magányos betű
házfalak oldalán
kilőtt rakétára száradt könnycsepped vagyok
a hold másik oldalán
kráterek tarkította sötétség
[8.]
magyarhangod vagyok
elnyújtott t betű
a múlt időben
kijárási tilalmad vagyok
törvénybe foglalt
tüneti kezelés
atlanti óceáni szigetcsoportod vagyok
bálnák látogatta partok földrengése
szívdobbanás hang
esti sudoku rejtvényed vagyok
elalvás előtti fejtörő
befejezetlen verstöredék
didergünk a világtalanságban
ritmustalan madárricsajban megcsendülő naplemente
mintha te ott én itt volnék a part mentés sétálva idéztük
holnap újra feljön majd lenyugszik majd feljön újra
és lenyugszik fent és lent és középütt délelőtt felhő takar el
délben találkoztunk mikor a legmelegebb mikor legborúsabb
a hangulatod hegyoldal lélegzik eső közelít délről
az óceán újra nedves estét ígér
koccintásunk ütemére érkező felhők
valami zöld valami sötétzöld a kráter peremén
beborít a ködben felejtett lélegzet
főnyeremény
fán lecsorgó sikolyod
beengedem
megáll
lakatlan a sziget
a reggel múltával
másodpercmutatód
kiakad elakad el
ugyanaz a csónak ugyanott
tükörben a harmadik
cseresznye
