Berka Attila
(1976, Budapest) 2006-tól a Spanyolnátha szerkesztője, 2008-tól az SPN Krú tagja. Kötetei: Lada Béla nem hal meg (Spanyolnátha, 2009); Hosszúkávé külön hideg tejjel (Spanyolnátha, 2010); Anómia (Irodalmi Jelen, 2017). Legutóbbi antológiák: 95 Szín-tézis (Spanyolnátha, 2017); Boldog kedd (Spanyolnátha, 2016); Üzenet a másvilágra (Areión, 2016).LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Berka Attila
Védivás
A szomjúság ébreszt, de alig látok, iszom.
A varjak eltakarják a napot, villanyt kapcsolok, iszom.
A hangulatjelentés jót ígér, hozzáigazítom magam, iszom.
A varjak a földre szállnak, lekapcsolom a villanyt, iszom.
Kirepülök az ablakon, be a szomszédén, üdvözlésképpen iszunk.
A szomszéd hangulatjelentése is jót ígér, örülünk, iszunk.
A nők megjelennek, körbecsacsognak, iszunk.
A beszélgetésekből kirajzolódik végre a program, iszunk.
A nők elkészülnek, várják, hogy induljunk, iszunk.
Komolyan vesszük, hogy zebrába vagy templomba botolva iszunk.
A szomatizáció melegéből ugrunk a forró gyógyvízbe, iszunk.
A sellőket keressük, hátha tényleg léteznek, iszunk.
A mozdulataink megkomponáltak, de lassúak, bénák, iszunk.
A sellőkre várni butaság, ha mi se vagyunk hercegek, iszunk.
Kell a hit, hogy erős vár a víz, amikor vállvetve, elszántan iszunk.
A szomnolencia látni engedi a határok bizonytalanságát, iszunk.
A tündérek bólogatnak, ismerik a reménytelenséget, iszunk.
A fürdőzés tisztít és megszabadít a színektől, iszunk.
A tündérek szivárványt varázsolnak a nyomainkból, iszunk.
Kulturáltan záródik a napra a vége, amire iszom.
A szomorúság altatna, az altatástól kiszáradok, iszom.
A boszorkányok szoknyájától, vasorrától előre rettegek, iszom.
A párna csak az enyém, engem nyugtat, engem véd, iszom.
A boszorkányok lehelete kifehéríti a szivárványhártyámat, iszom.
