Szénási Miklós
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Szénási Miklós
Bartók, Légyott, az a 70 év
A korsót két kezébe fogta, hétfő lehetett
vagy kedd, fél három múlt.
Csendesen szuszogott a délután,
munkából érkezett haza, és üres volt még
a második emeleti lakás,
ahogy ilyenkor szokott. A nyugalomból
csak percek lehettek hátra, vagy
negyedóra is talán. Állt a konyha
ablakában, és átnézett a szemközti
utcában görnyedő házra.
Öreg fák ágait látta, szürke flasztert.
Nem akart arra gondolni, mi volt
aznap, a munka szükségszerű rossz,
de mi más is lenne jó helyette,
hiába változott meg minden, ez azért
maradt. Ostoba rabja mindenki annak,
ami nem sokkal azután magával
ragadta, hogy megszületetett.
Része az egésznek, tompa, parányi
részlet, kottafejnyi semmiség.
Ott liheg vonalak közé feszítve, vagy
mint a vezetékek a falban, úgy futnak
fejében is a vonalak, attól függően,
éppen melyik hangot jelenti
ebben a szürke, hétköznapi zenében.
Aztán az óra mutatója tovább haladt.
Nyílt, csukódott a lift ajtaja,
hallotta, kulcs motoz a zárnál,
valaki érkezik, és innentől senkinek
nem lesz percnyi nyugta sem.
Sem neki, sem nekik.
Hetven év, mondom, mikor ujjaim
a billentyűket kopogtatják. Apám annyi
lenne idén. Pont akkor született, mikor
Bartók elment. Pontosabban volt pár hónap
május és szeptember között, mikor egyszerre
időztek mindketten ezen a bolygón, ahol
gyakran fúj a szél, tűz a nap, és olyan messze
vagyunk egymástól: aki elment, és aki él.