Karádi Zsolt
Miskolcon született 1956-ban. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát 1980-ban. Ekkor került Nyíregyházára. Előbb középiskolában tanított, majd újságíró lett. 1989 óta a Nyíregyházi Főiskolán dolgozik. Irodalomelméletet, esztétikát, színháztörténetet oktat. PhD-fokozattal rendelkezik. Tanulmányait, kritikáit közölte a Kortárs, a Hitel, az Eső, az Orpheusz, a Holnap, a Napút, az Új Holnap, az Iskolakultúra, az Új Hegyvidék, a Zempléni Múzsa, a Műút, a Székelyföld, az Ághegy, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, a Pedagógiai Műhely, illetve a Spanyolnátha és a Magyar Játékszín. François Gachot-ról szóló könyve 2002-ben, színházi kritikákat tartalmazó kötete 2006-ban jelent meg. Negyven éve fotózik. Jelenleg az infravörös-, valamint a színházi fényképezés vonzza. Több önálló kiállítása volt. Színházi felvételeit közzétette a Criticai Lapok, a Színház, az Ellenfény, a Magyar Teátrum, a Magyar Nemzet, a Népszabadság, A Vörös Postakocsi, a Folk Magazin, a Pedagógiai Műhely, továbbá a Magyar Játékszín és a Spanyolnátha.LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Karádi Zsolt
A köszönet szonettje
Még néhány hónap és hatvan leszek.
Mi van még hátra? Istenem, mi van?
Nem kábítanak már koholt szeszek.
Józan vagyok, miként megannyian,
kik félnek a haláltól, s napra nap
örülni tudnak mégis, mert a fények
a földre számolatlan hullanak.
S boldog vagyok, hogy éltem és hogy élek.
Köszönöm, Uram, ezt az életet,
ezt a családot és az éveket,
melyek körükben oly lázasan telnek.
Köszönöm, hogy megtartottál, Uram!
Köszönöm azt is, mi még hátra van.
S köszönöm, Uram, ezt az anyanyelvet!
