Deák-Takács Szilvia
1973-ban született Kisvárdán. A KLTE magyar-művelődési és felnőttképzési menedzser szakán végzett. A kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium magyartanára. Írásai a Gondjainkra bízva, Időjelek, Mégis tavasz, Májusi szél, Arcok és énekek, az operafesztiváli Légyott-antológiákban (2007-2011), a Szeged effekt2-ben jelentek meg. Tagja a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesületnek, alapító tagja a Czóbel Minka Baráti Körnek. A Bessenyei György Gimnázium és Kollégium fennállásának 95., valamint 100. évfordulójára készült Jubileumi Emlékkönyvek szerkesztője. A Modus hodiernus sorozatban megjelent „Jövőm emléke, múltamnak árnya” — In memoriam Czóbel Minka című tanulmánykötet szerzője. Publikált a Pedagógiai Műhelyben, A Vörös Postakocsiban, az Irodalmi Jelenben, a Szegedi Lapban, A Pad folyóiratban, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemlében. Elvégezte a Magyar Író Akadémia Szépíró mesterkurzusát. 2009-ben írása jelent meg a Mestereink nyomában című antológiában, valamint Kornis Mihály íróakadémiai tanítványaként a szerző alkotói honlapján. Az SPN Könyvek sorozat szöveggondozója 2013-ig. A HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz tizenkettő című antológiák szerzője. 2008-2014 között a Spanyolnátha szerkesztője. 2011-ben Bessenyei Emlékplakettet kapott. A Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda (manyszi.hu) nyelvi tanácsadója.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Deák-Takács Szilvia
„Édes mienk”
„A többségi meggyőződéssel ellentétben a nyelvvel való foglalkozás nem elvont elmék tevékenysége, hanem nagyszerű és szórakoztató játék” — ez a nyitómondat olvasható Hanthy Kinga tollából a 100 anyanyelvi írást tartalmazó Kettesnyelvünk című kötet előszavában. Ha valaki kételkedne a fenti idézet valóságában, bátran olvassa el Balázs Géza és Minya Károly önfeledt nyelvi elmélkedéseit. A nyelvhasználattal kapcsolatos gondok-bajok helyett a figyelmük a nyelv változásaira, különlegességére, a benne rejlő lehetőségekre irányul.
Bessenyei György, Kazinczy Ferenc, Kosztolányi Dezső, Lőrincze Lajos és sokan mások áldozatos munkájára nem mint valami elvont csodára kell tekintenünk, hanem a mindannyiunk rendelkezésére álló nyelvvel való foglalkozásra. És ne csak a magyar nyelv napján (november 13-án, ami az 1844-es államnyelvvé nyilvánítás napjára emlékeztet).
Az Anyanyelvápolók Szövetségének tevékenysége, a Kazinczy-gála, az Édes anyanyelvünk országos nyelvhasználati verseny, a Lőrincze-díj, a Magyar Nyelv Múzeuma rendezvényei országos ismertségűek. A nyelv ápolásával, édes babusgatásával azonban ezrek törődnek nap mint nap. A blokk pusztán keresztmetszetet tud adni a nyelvi kérdésekről, nem elmélyült ismertetést. Arra vállalkozik, hogy a tudós alaposság és a humoros megközelítés egyaránt helyet kapjon benne, és külön arra is, hogy tered adjon a változások természetszerű bemutatásának. Vállalkozó kedvű, elhivatott, innovatív magyartanárok diákjainak egyedi megközelítései teszik még teljesebbé a tudományos elmélkedéseket.
A digitális írásbeliség jellemzőinek bemutatása mellett szó esik az SMS paródiákról, az internetszlengről, Digi Potter kalandjairól, Rambó-versekről, a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda tevékenységéről, a digilektus, nyelvjárás és szleng témájáról, láthatunk középiskolás diákok által készített szófelhőket, videókat.
Kazinczy gondolata, miszerint „a nyelv nem az enyém, nem a tiéd, hanem az édes mienk” és lapunk szerkesztői szándéka összecseng: használjuk a nyelvet bátran, óvjuk és szeressük mindannyian, engedjük növekedni, adjunk teret a játékosságnak is, ám a nyelvi hanyagságot ne engedjük beférkőzni a mindennapi nyelvhasználatba sem.
