Berka Attila
(1976, Budapest) 2006-tól a Spanyolnátha szerkesztője, 2008-tól az SPN Krú tagja. Kötetei: Lada Béla nem hal meg (Spanyolnátha, 2009); Hosszúkávé külön hideg tejjel (Spanyolnátha, 2010); Anómia (Irodalmi Jelen, 2017). Legutóbbi antológiák: 95 Szín-tézis (Spanyolnátha, 2017); Boldog kedd (Spanyolnátha, 2016); Üzenet a másvilágra (Areión, 2016).LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Berka Attila
Richard Wagner valószínűleg tanácstalanul pislogna
Ó, hát úgy kezdődött, úgy indult, hogy 15 alkotómunkás keresett apropót, hogy fejest ugorjék abba a 100 évbe, ami 2015-öt 1915-höz, Kassák Lajos Éposz Wagner maszkjában című kötete megjelenésének dátumához köti. Mivel a nemzetközi helyzet — ami egyébiránt azóta szinte változatlan keleten és nyugaton, északon és délen egyaránt — érettnek bizonyult, mindenkinek csak a munkára kellett koncentrálnia.
A bedolgozóknak alapvetően az olyan szóbeszédekre kellett alapozniuk tevékenységüket, mint a Kosztolányi Dezső-féle (Nyugat, 1915/11.) „túl minden színpompán és muzsikán valami tiszta komolyság, valami nagy-nagy szeretet vonul végig az egészen” és „Kassák Lajos könyvének van egy nemes és egyszerű ékszere: a fájdalom”.
Tagadhatatlan, hogy némi hiányérzet jelentkezik, ha az elszalasztott lehetőségre gondolunk, vagyis arra, hogy Kassák Lajos és Bartók Béla nem hoztak létre együtt egy nagy közös művet, mert az az 1915-öt 2015-tel összekötő 100 évet minden bizonnyal alapvetően más irányba vitte volna. Elkeserednünk ezért, természetesen, mégsem kell, elég feladatunk volt, van és lesz még így is, míg szamovárok repkednek az égen.
Ezen összeállítás tétje összességében egészen pontosan az alkotók saját maguk számára feltett célok szorzata, azaz diakrón és szinkrón szummája a részben megélt, részben hagyományozódott, 15-ször 100 évnek, ami 1500.
Vagyis büszkén jelenthetjük, hogy 2015-ben 1915-ről és az azóta eltelt 100 évről 1500 évnyi létbe vetettség mustjával lennénk képesek zavarba hozni Richard Wagnert is, ha még élne.
