Egy jó ideje bérhová megyek, elmegyek bérmiért elhagyni otthonom, svédszerűségeket hagyok jönni szembe, svédszerű élők és élettelenek fokozzák a svédvágyam, hogy mielőbb szemem ügyére vegyek élőben svédszerűségeket. Az éhmiértbér kicserélődik étbérre, étborra, szemem ügye étszóról étszóra mondja fel a leckét. A léckét olyankor is magasra teszem, magasról magas lóról a búra.

Búraközi az ekvásztrien tartaléklova, nem is értem, miért. A búraközi köztudottan munkás, bérmiérthonnan bérmiérthová lószerű szó nélkül húzza el az igát, csak azt kéri, a nyakát mossák le utána, ápolják sebeit.

Berekfürdőn megáll a cirkusz párszor, akár Kakon az idő. A megálló idő földi jóm nekem. Berekcirkuszkor svédszerűségekkel találkozom, bérfürdőzéskor ott olyan dolgok is hirtelen svédszerűek lesznek, melyek korábban jugoszláv- vagy csehszlovákszerűnek illettek volna be, csak hát az idő az változásszerű, évről évre más időszerűségek lesznek máshogyan időszerűek, az idő változásának márpedig örülni kell, ha itt az ideje az örülésszerűségnek. A cirkusz, szemem ügye, még mindig a régi. És ügye az ölelésnek, olyankor átölelésszerűen svéd igyekszem lenni, azt mondom: keblemre, pedig nem is tudom, milyen igavonás az. Ezért is vágyhatom élőre, élettelenre, és a cirkusz megadja, ami jár.

Nem tudni örülésszerűen, a kék silt lesz-e rajta vagy a sárga, vagy fölveszi a nemzet színeit váltva, a sortból vajon melyiket választja. Mivel a silt sors-, a sort stílkérdés, a kiszámíthatatlanság aggódásra adhat okot. Ami biztos, az a pólószín és a törülközőminta, amik alatt átvedli magát a Szenti-medencéből kilépő átvedlőnő. Mintás átvedlés, ahogy silt stíl alá tapogat, sort sor alá, átvedli magát a törülköző alatt, rutinos mozdulatokkal nap mint nap úgy fejti le magáról a csuromvizes cuccot, és úgy rakja szárazba át magát, hogy a csodájára járunk, rutinosan a Szenti-medencében ülünk partiperformansza idején, önszemünkkel átvitt érzelemben videózzuk a helyzetet. A sorban következő mozdulatszerűségeket, mintha a találatnak lenne tétje, meg-megtippeljük. Mikor és hogy jön a melyik testrész milyen mélységű áttörülése, a levedlettcsuromvízcuccot mikor teszi mi mellé, hogy lesz tartva előbb a melyik láb a milyen kenőcsőt kenő melyik kéznek. A napok múlásával a találatszám mint nemzetközi helyzet, egyre fokozódik, hamar kiismerni az átvedlőnő szokásait. Az idő időszerűen nekünk dolgozik. Csakis egy jugoszláv, egy csehszlovák vagy egy svéd partiperformansz lehet ilyen tiszta, nyakmosott, sebápolt, tisztára élőszerű, Bereken tisztára élettelen. Nem idevaló, de nem életidegen. Életidegem, hogy lehetnek svédszerű, a cirkuszit cirköszinek halló dolgok, melyek csak ott svédek igazán, ahol a múlást megköszönni képesek. Nyúlást akartam mondani, az álló idő átnyúlását idősvédről magyaridőre.

Annyi bizonyos, nem svéd ez az átvedlőnő, jugoszláv vagy csehszlovák sem lehet, de minimum két nyelvet jószerűn beszél, s mint ahogy egy svéd, norvég vagy dán nagyjából megérti egymást, ha anyanyelvén szól, ez a nőszerűség is megérteti magát mindenkivel. Egy ismert nyelveken felülálló, kutyult apa-vagy nagyapanyelve lehet, cirkuszi argó, németszerűn beszél hollandokkal, magyarszerűn németekkel, svédszerűen igazít útba lengyel, lovas turistákat. Nem mutogat, szépen, tisztán beszél a Szenti-medencében. A lószar szót legalább hét nyelven tudhatja. Szenti tudtommal a Szentinyelveken kívül egy nyelvet sem tudott, mégis megértette magát, és magát mindenkivel. Volt, hogy beszélgettünk svédekről is, régebb óta fennállhat bennem ez a svédvágy. Lószart. Még attól is régebbről. Az a vágy, hogy ő üljön itt most, és rólam nevezze el ezt a medencét, soha nem állt bennem fenn.

A szatyorjára az van írva, nem Szenti szatyorjáról beszélek, Migrons, innen gyanítom, Szenti azt üzeni, óvatosan ezzel az átvedlőnőszerűvel, szemeteknek ne higgyetek, még ha a napok múlásával a napi rutin ismeretében a helyzet egyre kiszámíthatóbb, rutinszerűen követik egymást, egymás átvitt érzelmében az átvedlőnő mozdulatai, a migronst elvből ne olvassátok migroncsnak, még ha közel is a szovjet repülőmúzeum. (Szovjetrepülő-múzeum, ha már az elv.) Ami biztos az az, hogy legelébb az átvedlőnősegg mutatódik felénk. És mondaná Eszter, hogy gyerekek, ha alkalmasint több is mutatódik belőle, mint a feje gondolná, vagy mint szeretné, vagy mint szeretnénk, vagy inkább mint gondolnánk, hogy szeretné, a segg meg a fej ne pózolja már magát olyan napirutinszépen. Ébredjetek, srácok, átvágnak a rutinfejű lányok.

Elvagyunk a holtak emlegetésével, mert az idő velük dolgozik, és mert az átvedlőnőben a szatyorszínén kívül még mennyi minden jó. Márminthogy nem a kinézetében, mert a szíve lehet aranyból, mint Dinnye kutyámé, aki csúnya, mint bront, a kinézetében semmi jó nincs, az aranyszívében annál inkább földi jók, szeret engem és az jó nekem, földi jóm.

Dinnye tudhat svédül, annyi a szerencséje, meg az, hogy hozzám került, mert ahol nem így szeretik a svédeket, ezt a brontcsúnyát régen kicsapták volna, ismeritek az emilibrontcsúnyát, meg a sárlottbrontcsúnyát, hát ez azon felülálló apa- vagy nagyapaelv lehet, svéddel kutyult cirkuszi argó.

Abba-számokat rendeltem már tíz éve egy eljövendő szülinapomra, vonósok előadásában, közben egy metálzenekarnak is nyomnia kell, a felállás álljon, fájjon fel mindenen felül, apa- és nagyapaelven szerveződő, cirkuszi argó, térjen meg, térjen észhez tőle minden meghívott, ha bérhova tanúja. Emlékeztessen, hogy a Partizán őrs két részre szakad, jugoszláv, csupasznős tollat kedvelő abbásokra és csehszlovák radírt kedvelő boniemesekre, és hogy az összecsapásoknak mekkora a tétje klasszikus előadásban, háromtól hatig az ebédlőben rendezett teadélutánon.

Nem tudni, fél vagy háromnegyed tizenegykor kezdi ma az átvedlőnő a performanszát, mindenesetre odagyűlök Andrással időben, és izgulok háromnegyedkor, hogy miért nincs még a medencében, mikor már lassan kezdenie kell, máskülönben annyi a napi rutinnak, megette a videófene átvitt érzelemben az egészet. Háromtól hatig visszamegyek, de másokat látok.

Egyesek szerint arra fut ki a játék, hogy a helybeli lakók bérmigránsokkal föltérképezzék az írók napi rutinját. Nincs más dolguk, mint rutinszerűen fölcsigázni átvitt érzelmű videószemeiket, tálcán kínálni a napirutinokat, ez egyfajta szolgáltatás, a bereki szóraközis irodalom része. Gyerekek, ezt is elintéztem nektek, nem csak rutinszerűen a jó időt, mondja Csaba, aki tiszteletbeli Lajos, a táborvezető, elintéztem egyszerre több átvedlőnőt, ne csak a Szenti-medence környékén végezzék napi rutinjaikat, a fürdő különböző pontjain fölcsigáznak szóraközieket, hátha észreveszitek, naponta uabban a bőrszínben tűnnek fel, uazokon a nyelveken beszélnek, uolyan színű pólók és törülközőik vannak, uolyan viszküsüvegeikbe töltik a gyógyvizet,uazt a kenőcsöt, uúgy, uazonokra a testrészekre,

uabban a sorrendben, uabban a mélységben kenik, uarra a vállukra dobják induláskor Migros szatyraikat, csakhogy egyszerre legyen jó a szíve mindenkinek, és hát kinézetetekben is legyen minden jó.

Jó a szíve Bereknek. És a kinézetében is mennyi jó. Elrendezi évről évre egy pár életbenmaradottnak, hogy performanszait egyre átvittebben érzelmezzék, nem kérdezi, ki viszi át a szerelmet a túlsó apartmanba, a múlt él, áll. A jövő, ha futura, akkor az úgy hull le, mint ruha másról a boldog berekszerelemben.

Gyerekszerelmet akartam mondani, de az olyan Dinnyés, bérhovás, máshonnan kicsapni való. Öregem, meg van itt becsülve kérem, Berekkak for Sweden, időről időre az idősszerű idő.

Na ugye mondtam, hogy a végén csak szemem ügyét s a nyakam mossátok, sebeim az időre rátoljátok. Zsebeimet akartam mondani, de az olyan bérhovás.

Szenti Ernő és Vass Tibor, Berekfürdő, 2003. Fotó: Kocsis Csaba