Deres Kornélia
1987-ben született, Miskolcon. Költő, színháztörténész, az ELTE oktatója. 2003 óta publikál. Kötetei: Bábhasadás (versek, Jelenkor, 2017), Képkalapács. Színház, technológia, intermedialitás (monográfia, JAK—Prae, 2016), Szőrapa (versek, JAK—Prae, 2011). Egyetemi tanulmányait 2005—2011 között az ELTE angol—magyar szakjain végezte, 2011—2014 között ugyanitt az Összehasonlító Irodalomtudomány Doktori program ösztöndíjas hallgatója, doktori fokozatát 2015-ben szerzi meg. 2015—2018 között a KRE adjunktusa. A JAK színházi könyvsorozatának szerkesztője, a líraműhely jelenlegi vezetője. Irodalmi elismerések: Visegrad Irodalmi Rezidens (2018), Visegrad Irodalmi Rezidens (2014), Makói Medáliák-díj (2012), Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj (2011).SPN könyvek ajánló
Deres Kornélia
Harminc előtt: Találkozó
Ötévenként a bal agyféltekén átfolyik a Rajna,
zöld hullámai lenyalják a szinapszisok mocskát.
A víz serceg, nyöszörög, és folyosóvá szelídül:
a 87-esek Klubjára látni, egy üvegajtó mögött.
Itt tömörül most a sok félkész, kéz a kézben áll
jó pár kis Deres és Kassák. Kéz a kézben,
épp a harminc sortüze előtt, kicsit mereven,
de még tartják a szemkontaktust a kivégző-
osztaggal. Számon kérik az időt.
Félreátkozott életek farkasszemeznek erre,
vonyítják, ki mért nem vitte se sokra,
se semmire. Katonásan állnak, katonásan
isznak. Estére befagy felettük a folyó.
Még bírják. Alvás előtt nem imádkoznak
egy ideje, a nyugtató cukorkává csendesült.
Az életet, ha egyáltalán, nem ilyennek
álmodták. Egyikhez már csak az anyja jár
ki a temetőbe, napra nap. A többi még áll,
néhány hangulatrongyon. Ékszerük a fájdalom.
