Kürti László
1976-ban született Vásárosnaményban, Mátészalkán él, az Esze Tamás Gimnázium tanára. Első verseskötete 1999-ben jelent meg Félszavak címmel, Kovács László néven. E kötet második kiadása 2000-ben látott napvilágot. 2003-ban második kötete már Kürti László neve alatt jelent meg Akvárium címmel. 2003-ban Kocsis-Hauser Díjat kapott. 2003-tól tagja a Fiatal Írók Szövetségének. Írásait közölte a Parnasszus, Új Holnap, Spanyolnátha, Hitel, Liget, Polisz, Prae, Új Forrás, Új Horizont, Partium. A Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának filozófia szakán végzett. 2006-2010 között a Partium irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat versrovatának szerkesztője, jelenleg főmunkatársa; többek között Jelenkorban; S-ben; Alföldben; Kalligramban; Hitelben; Bárkában; Magyar Naplóban; A Vörös Postakocsiban; Prae-ben és a Mozgó Világban is publikált. 2007-ben Balázs Ferenc-díjat kapott, Alkalmi otthonok címmel jelent meg kötete a Parnasszus gondozásában. Legújabb verseit az Élet és Irodalom, a Kortárs közli. 2006-tól 2008-ig a Partium irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat versrovatának szerkesztője, 2010-től főmunkatársa. A 2007-ben megalakult Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Írók Társasága (SZIRT) Irodalmi Egyesületnek alapító tagja. 2009-től tagja a Magyar Írószövetségnek. 2010-től tagja a József Attila Körnek. 2010-ben Vörös Postakocsi nívódíjat kapott. Végzettsége szerint filozófus, testnevelőtanár, gyógytestnevelőtanár. Jelenleg a Debreceni Egyetem filozófia tanszékének PhD hallgatója. Legutóbbi verseskötete: Testi Misék (2012, Magyar Napló). Honlapja: www.kurtilaszlo.hu LAPUNKBAN MÉG »
2008 ősz » 2008 tavasz » 2009 nyár » 2009 tavasz » 2010 ősz » 2010 tavasz » 2011/4 » 2012/6 » 2013/2 » 2013/6 » 2016/5 » 2018/5 » JA_vadalom » Pasolini » Rafting » R_evolution » Székesfehérvár » Szekszárd » Veszprém
SPN könyvek ajánló
Kürti László
Matematika
nyelvem határai nem a szájpad,
fogak, ajkak, nem a testek
szakadékai. ha kinyitom szemem,
érintésnyire kerül vizespalack,
bűntudat, megbocsátás. évezredek
múlnak el lassú hunyorgásokban.
minden pillantás érthetetlen
szavakká artikulálja azt, amiből
vagyok. sustorgásaink elmúltak
az évszakokkal. semmi da-dadogás,
akadoznak színes fényképleteink.
tenyerem ráncai szertefutnak homlokodon,
eszmélek mélyülő gondjainkra.
ne hidd, hogy elhagyott téged,
aki nem keres. belém botolhat bárki.
csukd be a szemed, számolj. számon tartalak.
