Láng Eszter
Korondon (Románia) született 1948-ban. A debreceni egyetemen 1972-ben bölcsészdiplomát szerzett. Festészetet és grafikai alapokat Torok Sándortól tanult. 1997-től rendszeres résztvevője hazai és nemzetközi képzőművészeti tárlatoknak és művésztelepeknek. Festészete a lírai absztrakt irányzatához áll közel. Grafikával és fotóval is foglalkozik. Versei, képzőművészeti írásai az Élet és Irodalomban, a Mozgó Világban, a Holmiban, a Szépirodalmi Figyelőben, a Balkonban, az Új Művészetben, a Spanyolnáthában, Irodalmi Jelenben stb., fotói a Parnasszusban, a Spanyolnáthában, az Arnolfini Archívumban, az Irodalmi Jelenben és könyvborítókon jelentek meg. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Pasztellfestők Egyesületének, a Magyar Elektrográfiai Társaságnak, a Lengyel Pasztellfestők Társaságának (Stowarzyszenie Pastelistów Polskich), a „D. Fleiss and East-West Artists" nemzetközi képzőművészeti egyesületnek, az Esthediro, valamint a Lakresál csoportnak.
Képzőművészeti díjai: XII. Nemzetközi Miniatűr Kiállítás különdíja, Kaposvár, (2007); INTERCOMA (International Convention of Modern Arts) díja nemzetközi képzőművészeti tevékenységéért, Stuttgart (2008); Emlékplakett kimagasló munkájáért (100 éves a Nőnap), Budapest (2008); Elismerő Oklevél, Szabadka (Subotica, Szerbia, 2008); Elismerő Oklevél, Bácskossuthfalva (Stara Moravica, Szerbia, 2009). A Miskolc KapuCíner című antológia szerzője.
Képzőművészeti díjai: XII. Nemzetközi Miniatűr Kiállítás különdíja, Kaposvár, (2007); INTERCOMA (International Convention of Modern Arts) díja nemzetközi képzőművészeti tevékenységéért, Stuttgart (2008); Emlékplakett kimagasló munkájáért (100 éves a Nőnap), Budapest (2008); Elismerő Oklevél, Szabadka (Subotica, Szerbia, 2008); Elismerő Oklevél, Bácskossuthfalva (Stara Moravica, Szerbia, 2009). A Miskolc KapuCíner című antológia szerzője.
LAPUNKBAN MÉG »
+_mondás » 2008 nyár » 2008 ősz » 2008 tél » 2009 nyár » 2010 nyár » 2010 ősz » 2010 tavasz » 2010 tél » 2011/2 » 2011/4 » 2011/5 » 2011/6 » 2012/4 » 2013/1 » 2013/2 » 2013/3 » 2013/5 » 2013/6 » 2014/1 » 2014/2 » 2014/3 » 2014/4 » 2015/2 » 2015/4 » 2015/6 » 2016/4 » JA_vadalom » Mis_kóceráj » Pasolini » Rafting » Székesfehérvár » Tata » Veszprém
SPN könyvek ajánló
Láng Eszter
Bartók+Verdiend
Az a Bartók, amelyikről írni akarok, s amelyik vagy azonos amazzal, vagy nem, Deventer közepén üldögélt egy kiskocsmában. (Hogy ez hágai koncertje előtt vagy után történt, lényegtelen történetünk szempontjából.) Egy pohár habos sör volt előtte, és éppen mélyen magába nézett, kívülről befelé, annyira, hogy már egészen belül volt önmagában. És ott, bent arra gondolt, de jó lenne egy tányér krumplistészta ehhez a pohár sörhöz, egyébként valódi deventerihez. Ez a hely nemcsak söréről híresül el a későbbiekben, hanem arról is, hogy a Spanyolnátha stábja megszállotta volt egy időre, s immár véglegesen és végletesen bele lesz keverve az irodalomba, így az én dalomba is, amit most írok, elsősorban Bartókról. Kemény, kopogós ritmust tessék elképzelni, romános felhangokkal, de keverhetünk bele kis tótost is, ami egyébként egészen olyan, mint a magyar, vagy fordítva, a magyar olyan épp, mint a tót — mindenki válasszon ízlése szerint. Mindenesetre ebből is látni, egy húron pendülünk, s pendelyünk alá, ha engedünk, befér ez-az. Azaz beférne, ha nem lennénk a sörivással s eme Bartókkal elfoglalva. Egyesek felháborodása, mint a borotva, látom ám, oly éles lesz a sörtől, merthogy magyar ember, magyar író, de magyar zeneszerző is igyon inkább bort, s Deventerben is mutassa meg, milyen a magyar virtus. A krumplistészta egyébként e halevő hollandusoknál, hol lent landol a tenger szintjén a repülő, szóval a krumplistészta, sőt, még a gondolata is idegen, ám gyönyörűséget kelt a magyar ember (sze)mélyében. Zsigeri ez a gyönyör, benne a hazai íz, táj és háj. Nos, ezen a ponton a mi Bartókunk hirtelen fenékig kiitta a deventerit, s nem várt se Terit, se Ferit, az asztalra dobott néhány kottalapot, s hazaindult, hogy a háziasszonyát megkérje, csináljon neki egy lábos krumplistésztát, mert igen megehült. Maga pedig a zongorához ült, és zongorált. A darab, amit játszott, Verdiend, End of Verdi, mert ott, ahol Bartók a zongorát kezdi verni, Verdinek vége: jönnek a mandarinok, s menekülnek a trubadúrok és haramiák. Mint láthatjuk, a romantika kora lejárt.