Korpa Tamás

1987-ben született Szendrőn, költő, irodalomkritikus, szerkesztő (Új Hegyvidék, Szkholion). Szövegei (versek, esszék kritikák) többek között a Szép versek és Az év versei antológiákban, illetve az Alföld, Bárka, Hitel, Jelenkor, Kalligram, Kortárs, Korunk, Látó, Magyar Napló, Mozgó Világ, Parnasszus és a Spanyolnátha folyóiratokban jelennek meg. Tagja a József Attila Körnek és az Alföld Stúdiónak. A Debreceni Egyetem hallgatója. A HogyÖt és a Miskolc KapuCíner antológia szerzője.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló

Korpa Tamás
Deventer − Bartóknak & Verdinek
tagadja, pedig délelőtt van. ezek voltak a legnehezebb
napok. idáig sok elavult lépcsőfok vezet
(a mozgás átvitele igaz örökletes).
a tüdőből kifutó gömbölyű lélegzet: expanzió.
gyarmatosít domború szeleteket a térből. vastag verejték
a királyszobor jogarán (s homlokunkon mint hagyatékon).
a zászlórúd tűhegyes csúcsáról cseppek gördülnek.
járásunkat apró részletekre osztjuk a kasmír
szőnyegen, közérzetekkel szakítva meg, hat, nyolcas
fürtökben állunk achátszürke teáskannánk körül
átfogalmazott tanulságok patikamérlegén.
de mi ez a következetes play back a mozdulataim
helyén, hogy mindez visszajátszható újra,
B. ingerküszöbén állva egy ajtó előtt?
**
ami kezdődik, megritkul majd, közben. lefullad,
mint a betűk fölötti térből az ékezet, idegen nyelveken.
hűlt hely fehér szele. napsárga ytong téglák a kertben.
az ilyen mélységből felbukót elveti a felszín, keskeny-
vágányú vasútra szál, egy vasárnap délután, a kidolgozatlan
serdülő férfi, akiben mellékhatások nélkül regenerálódnak
bizonyosviszonyok. a két szemöldökcsík önfeledten
összezár, célszerű apszis a homlokon. a vöröskeresztes
mikrobusz és íriszének pikáns disszonanciája.
V. mozdulatlansága provokatív ekkor.
mintha elhatárolódásra várna. a pláza
csillagalaprajzából kinő a liget két ideges ostorfája —
igaz, mindez csak egy kanyar volt, páli fordulat.
**
a lehetséges ártér stigmája a csónakház emelkedő
kúpja. derékig kitakarja a liget keskeny koszorúja
a hidroglóbuszok láncát. mindez egy iPod érintő-
képernyőjén, s mi szemünkön mint védjegyen át
nézzük. arcunk, akár egy tömegsír ültetésrendje
(vagy egy hitvita költségvetése): elfogult.
a Céh íjászcsapata ellenőrzi a zónát. a hírre, mint
aki kissé odaégett, úgy mozog a nyelvünk. telítődik,
akár egy évekig használt, mosatlan törülköző
sebtartalma, víruskészlete, vagy a fagyos téli éjjel
teáskannában feledt pickwick tömény teste,
ami törhető, konkrét, elfogult szeletekre.
most még ennénk is — fogainkon az elszíneződés,
korcs ónix kövek — de félünk, hogy öreg, hogy sziszeg,
s hogy kígyófejben végződik a korlát. —
úgyszólván híd voltam kettejük között.