Oláh András
1959-ben született Hajdúnánáson, jelenleg Mátészalkán él. 1982-ben a BGYTF magyar-történelem, 1988-ban a KLTE történelem szakán diplomázott. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a Kölcsey Társaságnak. Versei megjelentek többek között a Műhely, az Új Forrás, a Bárka, a Hitel, a Vigília, a Magyar Napló, a Kortárs, a POLÍSZ, a Partium, a Somogy, az Árgus, a Jel, a Tekintet, a Mozgó Világ, a Dunatükör, a Palócföld, az Együtt, a Látó, az Irodalmi Jelen és a Várad hasábjain. Legutóbbi kötetei: Szilánkok (Kráter, Pomáz, 2000), Egy filmszalag vége (Felsőmagyarország, Miskolc, 2002), Fagyöngy és jégcsapok (Kráter, 2005), Átokverte (Magyar Napló, Budapest, 2006), Gyalogáldozat (Kráter, 2007).LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Oláh András
elmaradt randevú
reggelente a közeli fűrésztelep
átszűrődő szörcsögése ébreszt
pirítós helyett toccata és fuga
hogy az Bach? ne értetlenkedj
VERD kI a fejedből gyorsan
csak két szót jegyezz meg:
verkeersdrempel és rotonde s a távolságot
— mint könnyűvérű nőt — megkapod
már bánod hogy olcsó szobát foglaltál
ahol éjszakánként más és más szerelem
ostromolja horpadt hátú díványodat
de melletted Isten is csak kékszakáll
s identitásod alapja
a középsőujj obszcén cinizmusa
— átkos blaszfémia (vagy disszonancia?) —
künn felhördül a szél
bömböl a szabadság jóllakott kórusa
hangszerek gúnyos mosolya rebben
vasalt nadrágban ül a koncertterem
ahová régen egy „bartókért” két jegyet is vehettél
(később a piacon már csak pár kiló mandarint
— óh, még az is csodálatos volt...)
most itt állsz elfeledve — még nemzőképesen —
bárcsak volna benned szemernyi kurázsi
de éhgyomorra Grolscht iszol
— régi kocsmák képe villan: leárazott
emlékek provokatív csendje...
azt mondod nem ilyen lovat akartál
— bár ezt is csak fél fenékkel ülöd —
ám egy túlvilági Bösendorferen
még visszacsalod az eltékozolt dallamot
Deventer, 2011
