El_+maradás
Török-Szofi László
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Török-Szofi László
(Mondanom kellene...)
Mondanom kellene valamit rólad.
Néha elhiszed, a fű nő. Néha a
színét is. Néha a színét se.
Látod, valamit mondanom kellene.
Szeretem, ahogy a szél belekap
szoknyádba, zavartan markolod,
hogy feneked simaságát, meztelenségét,
csak nekem. Néha nekem se. Kellene
valamit mondanom rólad.
Néha jó hallani ahogy mentegetőzöl,
miért nem látlak ma sem.
Néha csak várni kellene valamit,
mondom, talán a szelet,
zavartan szoknyád,
meztelenséged,
ahogy markolsz.
(Csupán a szóköz, ami...)
Csupán a szóköz, ami nagyobb, mondhatnám
Ide úgysem, oda meg már nem
Azért időnként pontot tehetnél a végére,
mondjuk ide. Épp így.
Semmit sem akarok mondani. A semmit sem akarom.
Mondani. Semmit.
Lehet utána kicsit könnyebb.
Megfogni mutatóujjad, körberajzolni magam.
Hogy visszatalálj számhoz. Hogy belebújj orromba.
Ahogy a konyha is, ahogy a füst is.
Persze, mintha sohasem történt volna meg.
Leveted kabátod, töltesz egy pohár vöröset.
A többire nem. Mondhatnám. Mire a fürdőbe érsz,
minden ruhádtól megszabadulsz és olyan
meztelen. Olyan. Hihetetlenül kerek minden
vízcsepp. És a hajad is annyira vörös. És épp csak
annyira fogod össze. Hogy nyakad lássam.
Szeretlek, meglesni, épp csak annyira, hogy tudd.
Tested játszani enged. Néhány gomb pattan még,
mielőtt combjaid átölelnek. Szád szavakat fal
nyelvemről. Épp annyit, hogy tudd. Kilépsz a kádból.
Ügyetlenül törölközőbe teríted magad.
Mintha minden mozdulatod nekem.
Tükör elé hajszálaid hívnak. A fiókhoz harisnyád.
A vállfán, kabátodban, tegnapi illatod lóg. Esni fog.
Ernyőt készítesz az ajtóhoz. Épp úgy, hogy tudd.
Menni készülsz. Talán a boltba, talán egy doboz
cigiért. Zsebeid kiforgatod. Aprót keresel a buszhoz.
Épp annyit, hogy tudd, nem jössz már.
Fehérvári képeslap
Egy ló széttépett egy embert,
fogával torkát átharapta,
majd piros véréből legelt.
Aludj, egyedül alszom én is,
mondod, ha barna szemeid
nem nyugtatnak. Reggel már
nem mellettem ébredsz. A
szappan fogyásából tudom,
még velem élsz. De csak így.
Kapualjak rejtik el csókjaid.
Mit nekem, mit másoknak.
Annyiszor. Pengeéles most
minden sóhaj. Torkom
elmetszed. Macskakövön
alvad az éjszaka.