Editnek hat lábujja volt
a bal lábán a kisujja mellett
ott lapult egy még kisebb
borsószemnél alig nagyobb ujj
a strandon mutatta nekem először de már
tudtam róla a barátnőitől hat lábujj nem mondom
elég különleges igaz engem akkoriban
jobban érdekelt ami a két láb között van
függetlenül attól hogy azokon hány ujj
található de számomra az elérhetetlen
szent hely volt ahová csak a leendő férj
nyerhetett bebocsáttatást
amikor szüzességét elveszítette nem voltam ott
nem tudom megvolt-e már a srác
aki engem követett amikor utoljára
találkoztunk a strandon és kislányosan fölfedte titkát
mint ahogy azt se tudtam ez az utolsó
találkozásunk azt viszont tudom abban hogy
soha többé nem találkoztunk a hatodik lábujjnak
az égvilágon semmilyen szerepe nem volt
valahogy mégis ez maradt meg belőle
leginkább annyi év után

nincs már az hogy leszek
könyörtelenül életveszélyesen
vagyok evvel gondolom minden
elveszett annyijaimból semmi se
lett meg igazán valaki mást
imitálva voltam én magamra hagylak
titeket szűkében lesztek valómnak
a lélek nem létező halmazállapot
a semmi szálkája a következő
pillanat torkomon akad
mint kiszáradt halfej a parton
üres vagyok hosszú éj sötétje
tölt el aki szült az ölt meg

ki vagyok én aki gondol
vagy akiről gondolok
voltaképpen egyre megy
hiszen ez is az is halálra ok

hogy unlak már egóm te dög
etettelek itattalak
hogy végre lépre csaljalak
vádjaid szemembe köpöd
játszod nekem az ördögöt
máskor meg angyalként rinyálsz
a fülem telezümmögöd
mézes szavakkal belőlem
tákolt kis trambulinon állsz
te buzi mindig rám vágytál
bűzlesz akár az ágytál
magamba fojtanálak ha
volna mód s nem egy alakba
gyűrve lennénk egylényegű
és fal fel majd mohón a nyű