El_+maradás
Pollágh Péter
(1979. március 6., Tatabánya) József Attila-díjas költő, író, esszéista, újságíró. 1987 óta ír, 1995 óta publikál. Verseit eddig szerb, bolgár, szlovák, francia és horvát nyelvre fordították le. A Magyar Írószövetség, a Szépírók Társasága, a József Attila Kör és a Fiatal Írók Szövetségének tagja. Írt esszét, filmet, tárcát, tanulmányt, film- és tévékritikát, horoszkópot, presszófantáziát, szerkesztett könyveket, dolgozott tanárként, korrektorként és teremőrként is, volt a JAK-füzetek társszerkesztője, a Zipp.hu publicistája és alapító-szerkesztője, és 7 évig (a 2008/2-es számtól a 2015/2-es számig) gondozta a Prae folyóirat versrovatát. 2008-tól szerepel a Szép versekben. Verseskötetei: Eleve terpesz (Kortárs, 2001), Fogalom (JAK, 2005), Vörösróka (Prae, 2009), A Cigarettás (Prae, 2010). Tanulmányok: szociális munkás (GYTF), népművelő (BPTIF, NYME-ATFK) és magyar (ELTE-BTK, PTE-BTK) szakokon.„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Pollágh Péter
Ezt a helyet én
Szép ez a hely, mint – a.
Ezt a helyet többé félbe
(mint török a holdat),
én soha.
Tele vagyok hellyel,
de ezt a helyet én,
mint orvosságot.
Ez a hely, akárha
elektromos város.
Auschwitz
Kertész Imrének
Elmúltam húsz,
de nem tudom mennyivel.
Megyek, és egy név
jön utánam.
Azt mondtam: Auschwitz –,
és jön utánam.
Soha nem felejtem el,
amikor nem értettem.
A nem-értést nem lehetelfelejteni.
Megállok a gerinctelen éjben:
nem vagyok,
de nem tudom mennyire.
Állok – gerinctelen szél(b)en:
a bűn mint mű,
és én – összetörtem.
Ragyog minden gombom
a legnagyobb tényben.
