Mérges kisemlős vagyok. Nevetés közben felköhögnek. Ilyenkor szeretnék lejjebb lenni, de mindig kilógok egy szájból. Egészségesebb, ha egészben kijövök, de ez általában nem történik meg. Különösen Zoli erőlködik sokat ilyenkor. Ő nem szeret nevetni. Például az ápolók fejbe vágják egymást egy lapáttal, és egy átlagos fej közben négy kiló. Én nagyon kezdem unni. Zoli már szőrős és néha cigizik. Milyen finomam mulat a polgárság, ha úgy esik a sora. Ilyenkor elüldögélek a szája szélén és figyelem a nőket. Ők is nevetnek, pedig az ő szájukba nem nyúlt senki. Általában még a reggeli előtt ki tudok jönni Zoliból, de előfordul, hogy sírnom kell, és nem vagyok elég mérges. A doktor úr elégedetlen velünk a Zolival. Csóválja a fejét, de szerintem az övé nehezebb mint négy kiló, és ezért nem mond viccet se. Ez van. Reggeli után a Zoli lehajol a mosdókagylóba és egy villával elkezdi kikaparni a vízkövet. Diszkréten. Ilyenkor már nekem is nevetnem kell. A zsákmányt egy műanyag zacskóba rejti és bedugja az ágya alá, hogy ne találják meg a nők. Aztán leül az ágyra, idegesen megvakarja a száját, és csendben kuncog. Gyűjtött már Best magazint is. De akkor nem történt semmi.