Barna zakó volt a Költőn.
Barna, mint a képeken.
Az éjszaka meg holdfényes,
és borszagú és meztelen.

Cigaretták, feketék,
színdarabok, asszonyok,
púderezett arcocskák,
csókváltások, hajnalok.

A Költő épp az Andrássy út
huszonkettő bal felén
kacérkodott valakivel
ki olyan volt mint szép Helén.

És olyan is mint pl Léda
Váradon a szobában.
Mint asszonyállat teste éjjel
bús férfi otthonában.

„Éppenséggel Léda. Nagyon.
Kemény. Hideg. Szemtelen.
Heves őrület lett úrrá
vágytól szédült testemen.”

Operaház. Csend ária.
Misztikumtól részegek.
Hajnal volt és felmászott rá.
Így szólnak az énekek.