I.
A hátsó borítón egy nyugodt, tiszta tekintetű, szép férfiarc. Bajsza alatt sejtelmes mosoly. Mögötte háromszáz vers. Egy két évtizede lezárult élet egyik műve. A fotó mellett a textus: „nem veszitek észre hogy komolyan veszek mindent s a belső tűz maga a lázadás”. Így — központozás nélkül —, kijelentő módban. Kategorikusan. Magának ars poeticaként, másoknak intelemként. Egy papírlapon — mindig magánál. Az aláírás: ARDET. Írói álnév, így: csupa nagybetűvel. Az A- Ady, az R-Répássy, a D-Ady nevének közepe, a T-Tamás. A jogászdinasztia-sarj ügyvéd, a költő, a közéleti ember és rendszerváltó polgár: Répássy Tamás (1943-1999). Precíz jogász, íróként Ady lélekrokona, örök kételkedő, küldetéses, mennyet-poklot megjárt ember. Ötvenhatévnyi léte, benne a történelmi korszak — mintegy röntgen-, ultrahang-, CT- és laboratóriumi látleletként — írásaiban. A „Répássy Tamás csaknem összes versei” című könyv mint torinói lepel, netán Baumann féle kénlenyomat. Halálpontos — igen: halálpontos — curriculum vitae. Életében többnyire antológiákban; csak egy vékonyka saját kötet: Aranymadár — a barát Pataki János festménye nyomán.

II.
Csak nem? Csaknem. A csaknem összes láz adás — lázadás. A kor — meg a láz. A kor megaláz. Nem az életkor, hisz „az oly rövid, hamar kap suhanó szárnyra” a „lázas élet kínmedréből…” Az élet-kor az, amelyben (f)élünk. Amelyben „minden szép, s mégis minden álnok”, amelyben „fagyott hómezőkön a halál elől nyargal egy karaván…”, amelyben „kár sírni elmúlt szerelmek után...” Csak muszáj. A Ködember hát járja a csúcsot. Didereg a lelke, künn pulzál a szíve; hallgatja, „hogy sírnak a hegyek!”. Napfényre, újabb harcra vágyik. Neki a cél maga a harc. „Kilóg a sorból, agyában mozdonyszikrák éjszaka elvonuló csíkja parázslik, megsejt és átad részetekre félálomban érzett szorongásokat.” Hirdeti: az életet nem neki találták fel. Ám szívében szerelem: gyönyörélmény és vágy, titkok kutatása, feltárása. Magánmisztérium, meztelenül. Vonzás-taszítás. Szeretni bolondulásig, aminek — mint halacskája — „örül, hogy szép pirosra sülve halálában jóízű falat lehet”. Hullámvasút-amplitúdó, sinus-cosinus. Szerzőnknek írásterápia. Nekünk olvasásterápia: szabad áradású, magával sodró égi-földi-vízalatti gondolatok páratlanul izgalmas kalandja; lélekbúvárkodás: transzcendencia és immanencia. Szeizmogram-versek. Realitás, irrealitás, szürrealitás körölelkezése. Tézisek és antitézisek bús ütközetei. Ha önnönmagában megkettőződik az ember. Egy oly korban, amikor a józan ész a „pórázón felnőtt, pórázon tartott kutya-nemzet megváltójának szerződik”. Amikor elvész a türelem: meddig kell még a „kegyencekre királypárti zenészekre hallgatni tróger dicsőségekről zengedezni”? Amikor „el kellene hagyni ez országot meglógni elpucolni hol a szabadság nem természet adta jog csak a hatalom kegye.” Ám háza a Hazában. Hol ki megfigyel az megfigyelt. Házkutatás; „…iszonyú fegyver van nálam a kislányok fiam párom a családom…” A felelős honfi óvja „a testvérnek barátnak rokonnak komának hazát adó földet…, a sokszínű Európai Magyar Földet… a — kicsiny MDF — Magyar Drága Földet.”


III.
A deák nyelvű ARDET jelentése: ég, lángol. Olykor lávatűz legbelül, mely kifelé is perzsel. „Nem kellett volna megadnod Istenem az Ikarosz-szárnyakat ha rútul a földre versz…” — rója föl előre végsorsát a költő: a „szétzúzott csontjaival sziklára felfeszült Aranymadár”. Húsz éve immár, hogy a hitt-nemhitt Úr elaludt egy elátkozott pillanatra. Családjának melegszívű tisztelgése — felesége: Éva asszony és gyermekei: Olívia, Lenóra, Róbert tisztessége és érdeme — ez a végtelenül őszinte, páratlan képi világú, Répássy Tamás életművéhez méltó, emlékét hitelesen megőrző versgyűjtemény.

Miskolc, 2020. április 11.