Arra gondolok, mit csinálsz éppen.
Hogy fájó derékkal hogy bírod el ezt a sok semmit.
Hogy a minden, ami űz, hamarabb fullad-e ki, mint
hogy kettőt csuklasz, és eláraszt mindent a bűz.
A mindent úgy értem, hogy sem mi, sem ti, sem ők.
Te, aki lelket leheltél belém, beléd. Aki azt mondtad,
a szeretet nem kér, de van. Fán ül és dalol. Minél
jobban bemocskolják, annál jobban hasít. Mint két
tuareg között a karóba húzott csend.

Elcsendesedett hát a hangos szoba
Eltompultak a zsibbadt tagok.
A falakat vacak, sunyi csend üli meg
Az asztalt gyáva hallgatás.
Lefolyik a fény, ha meggörbül az élet.
Szikra, árulás.