Székelyhidi Zsolt

1973-ban született Debrecenben. Író, költő, fotós, zeneszerző, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011–2019 közt főszerkesztő-helyettese. A Corvina kiadó műszaki vezetője.
Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2009), Űrbe! (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2012), Vampomorf (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2014), Csurom (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2016), Színült (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2019), A kékkőkúti csillag (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2020); Ami kék lesz (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2021).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz 12 SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
SPN Krú név alatt 2008-tól Berka Attilával együtt zenés költészeti performanszokat, akciókat csinál. 2011-től 2013-ig a vakszöveg.hu irodalmi és fotóblogot vezette Zolkóval.Űrbe! kötete 2013-ban digitális verzióban is megjelent a Spanyolnátha művészeti folyóirat aloldalaként (http://urbe.spanyolnatha.hu, tervezte: Barbély Virág), 2014. január 22-én pedig Miskolcon a Tízeset című Spanyolnátha-rendezvénysorozat részeként debütált a belőle készült színpadi mű Bársony Júlia rendezésében és a Harmadik Hang Háza + SPN Krú előadásában.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló

Székelyhidi Zsolt
Koncepció
Elölnézet — előszó
Az arc mindig személyes. Nem csak azért, mert arcunkra kiülnek az érzelmek, a szemünkből kiolvasható a pillanatnyi lelkiállapotunk, szájunk állása elárulja hangulatunkat. Az arc azért is személyes, mert a nézőtől is személyességet kíván meg. Ha nem fordítjuk el a tekintetünket illedelmesen, ha nem nézünk félre, miközben a gondolatainkba mélyedünk, ha sikerül végig a másikra összpontosítanunk,
akkor nem csak a másiké, de saját énünk is feltárulkozik, megmutatkozik. Egy kicsit, mintha saját arcunk nézne vissza ránk. Ha egy fényképen át nézünk egy másik ember szemébe, vajon el tudjuk-e engedni mindezeket a furcsa kényszereket? Bele tudunk-e bámulni a képen szereplő szemébe, végig tudjuk-e mustrálni az arcát, anélkül, hogy bizonyos fokú bűntudatot éreznénk?
Az Elölnézet című válogatás képeit nézve azon gondolkodhatunk el, vajon mit tennénk mi abban a helyzetben, ha „nézésre”, „szemlélésre” bocsátanánk a saját arcunkat. A képek több sorozatból állnak össze, de valójában két téma felöl közelítenek. A nőt vizsgálják, a közös bennük, hogy az
arcot mindenképpen egy díszíthető, tulajdonságokkal felruházható lehetőségként kezelik. Akár nevetséges, akár komor a végkifejlet (a kinézet), de a dolog mindenképpen alkalmat adhat arra, hogy — amiként szinte mindennap tükörbe nézünk — úgy szemléljük a képeken szereplő arcot. Egy nőét, egy emberét.
A kiállításon megjelenő sorozatok
OLDAT/TINCTURE Vajon mi történik, ha a külvilág felé mutatott, gondosan elkészített arcunkon csorba esik. Ha azt vesszük észre, hogy lemosódik a máz, és a rendezettség és önbizalom minden részletében eltűnik. A sminkelt női arc sok szempontból a civilizált ember megfelelési vágyának tökéletes lenyomata. Nem is feltétlenül a kényszer és nem is a támasztott elvárások okán fontos a rúzs vagy a szempillaspirál, inkább a formák és rejtett szépségek kiemelésében játszik nagy szerepet. Önmagunk kifejezése. Az arc vonásainak, a szem kékségének hangsúlya, az egyenetlenségek eltüntetése: a tetszés lehetősége, ami mögött természetesen ősi, ösztönös vágyak sejlenek fel.
ÖNKÉPZŐ/SELF-LEARNING Az aktfotók megtanítják a szemlélőt saját magára figyelni. A testére, amit sokszor alábecsül, nem használ megfelelőképp, nem gondozza, nem törődik igazán vele. A sorozat az ösztönöket szeretné életre hívni. A kéz mint a test része segít megérezni és érteni a test ritmusát. Rátalál a működésére, nyitjára, be- és kikapcsol dolgokat. A folyamat végén a néző (vagyis mi magunk) újból megtanulja szeretni önmagát, mert érteni fogja a teste rezdüléseit
NÖVEKEDÉS/GROWING A nő (akár a növény) kihajt a vízből, a legfontosabb őselemből, ami táplálja és élteti kezdettől fogva. A születéssel rokonítható kötődés megmarad akkor is, ha a kész, kifejlett és életképes élőlény elválik a vázától, vagyis a hordozótól, hiszen minden élet a víztől függ.
Elölnézet; kiállítás-képek






