két hegy között a rusnya mélyből az avart
őrletve forgató esős csataktól zilált
szűkös ösvénybe tévelyegnénk
a nagy mohóság a hősi virtus ha kerget
ösztönre hajtva feltúrt a lágy szövet
honnan életet teremtő magokból
a jóllakás kénytelent követ végre
úgy falunk újra két hegy között a völgybe
öklendező patakból ha habzsolás hozna
kurta szükséget élni sem vágyna tápanyag
holt salakká fajulva rothadás várna ránk
s muszáj csupán mindezért erős kényszer
és kell a pusztulást elkerülni
így nekünk mind a lét

helyén a munkanapló a polcon
fiókba téve tollak akták a szekrénybe
szép sorokban
ha kulcsra zárom ügyféltől óvtak
laptopom tölt az asztalon vár
a küldött dokuk hová lementve
bezárom kilépek és kihúzom
s a táskát hagyom ne kelljen este
helyén a sapka vállfán kabátom
cipőm sarokba dobva
ágyon heverve tervezem majd
a héten miket lehetne még kijárnom
a tévén szabályosan kivágták a műsorból
ami nézhető még
s mutatják a nyomort
a filmet kivárnám alig viselve végét
helyén a szokatlan gondolatsor
kizökkent egy világ ez de mindegy
remélem ez mi mégis sokaknak
bizalmat ad hogy újra jól megy soruk
s a spórolt vagyon kitéve
forgat valódi szép világot

helyükön a holtak és elfeledve bennük
de mégis helyükön a régi álmok