Egyszer volt, hogy az istenek szerették volna szeretni az embert. Mi másért teremtették őket? Nem automatát gyártottak. Szabad akaratú lények szerepelhettek egy nekik szánt színpadon. Halandóságuk adott tétet életüknek. (Az a finom adrenalin! Nem ér fel vele se marihuána, se kokain!)

Ilyen áldásban a halhatatlan istenek nem részesültek. Az IGAZI izgalom az emberé.

De! Bele lehet folyni valahogy… Kukkolni, testet ölteni kemény farokkal, dugni és dugni, szürcsölve nyalni a felajzott, lüktető pinákat. Na ugye?

Úgy képzelték, hogy a népek vezetői a legalkalmasabbak közül kerülnek ki. Ők majd olyan társadalmat építenek és irányítanak, mely képes megvalósítani teremtőik legnemesebb szándékait. Akármit. Határ a csillagos ég: mondjuk az Univerzum meghódítása. Minek alább adni? Az se létezik "csak úgy"… (Ennek nem volna értelme.)

Az idő múlásával egyre több lett a globális probléma. Ezek globális megoldásokat igényelnének, de a számos lokális jóakarat kikövezte a pokolba vezető utat.

Ám — a közismert módokon — a vezetői réteg minősége egyre romlott. Pontosan olyan ütemben, ahogyan elméjükben az egyéni érdek a közérdek elé került. Mert hát közérdeknek lennie kell a köz miatt, egyéninek meg az egyén okán. Időnek meg azért, hogy legyen múlt meg vágyott jövő. Mérhetetlen mennyiségű és intenzitású szenvedés, százmilliók erőszakos halála árán el is jutottunk a bátor és erős vezetőktől az okos-ügyesekig.

Az elkorcsosult vezetői réteg két díszmadara Böszme és Muki.
Az ellenkező híresztelések és megdönthetetlen vakhitek ellenére ők: HAVEROK. Afféle tandemként működnek, hol az egyik ül előre, hol a másik. Céljuk: nemzetük kirablása, és el nem apadó lendülettel szorgoskodnak is ezen, akármelyikük kormányoz.
Az unatkozó és kiábrándult istenek (ne feledjük, ők is kénytelenek hozott anyagból dolgozni, vagy képzeljük el a bátor és leleményes Odüsszeuszt, amint közlik vele, hogy a frakciófegyelem azt jelenti, hogy neki úgy kell szavaznia, ahogy Muki vagy a Böszme mondja), úgy döntöttek, visznek egy kis pezsgést végtelen életükbe és kárpótolják Kalüpszó nimfát Odüsszeusz elvesztéséért. Ismerve a nimfa szerelmes természetét, mindjárt kettejükkel.
Böszme és Muki könnyen ráálltak. Van a szerep, amit el kell játszaniuk, hogy a tandem vígan robogjon, és vannak az érdekesebb dolgok, mint például egy kis lazítás egy napfényes görög szigeten.

Hogy mi történt köztük és a nimfa között, csak az istenek tudják.

(Ezek ketten folyamatosan halhatatlanságért könyörögtek neki. Teljesíteni viszont nem akartak vagy nem tudtak… Mindenesetre a nimfa csalódottságában elzavarta őket. Böszmét Kirké szigetére, hadd röfögjön békésen haláláig. Mukit pedig, amerre lát.)

Búcsúbeszélgetés szóba se került.

Az istenek visszavonultak az Olymposra meghalni. Ezekkel már játszani se lehet.