Elölnézet — előszó

Az arc mindig személyes. Nem csak azért, mert arcunkra kiülnek az érzelmek, a szemünkből kiolvasható a pillanatnyi lelkiállapotunk, szájunk állása elárulja hangulatunkat. Az arc azért is személyes, mert a nézőtől is személyességet kíván meg. Ha nem fordítjuk el a tekintetünket illedelmesen, ha nem nézünk félre, miközben a gondolatainkba mélyedünk, ha sikerül végig a másikra összpontosítanunk,
akkor nem csak a másiké, de saját énünk is feltárulkozik, megmutatkozik. Egy kicsit, mintha saját arcunk nézne vissza ránk. Ha egy fényképen át nézünk egy másik ember szemébe, vajon el tudjuk-e engedni mindezeket a furcsa kényszereket? Bele tudunk-e bámulni a képen szereplő szemébe, végig tudjuk-e mustrálni az arcát, anélkül, hogy bizonyos fokú bűntudatot éreznénk?
Az Elölnézet című válogatás képeit nézve azon gondolkodhatunk el, vajon mit tennénk mi abban a helyzetben, ha „nézésre”, „szemlélésre” bocsátanánk a saját arcunkat. A képek több sorozatból állnak össze, de valójában két téma felöl közelítenek. A nőt vizsgálják, a közös bennük, hogy az
arcot mindenképpen egy díszíthető, tulajdonságokkal felruházható lehetőségként kezelik. Akár nevetséges, akár komor a végkifejlet (a kinézet), de a dolog mindenképpen alkalmat adhat arra, hogy — amiként szinte mindennap tükörbe nézünk — úgy szemléljük a képeken szereplő arcot. Egy nőét, egy emberét.

A kiállításon megjelenő sorozatok

OLDAT/TINCTURE Vajon mi történik, ha a külvilág felé mutatott, gondosan elkészített arcunkon csorba esik. Ha azt vesszük észre, hogy lemosódik a máz, és a rendezettség és önbizalom minden részletében eltűnik. A sminkelt női arc sok szempontból a civilizált ember megfelelési vágyának tökéletes lenyomata. Nem is feltétlenül a kényszer és nem is a támasztott elvárások okán fontos a rúzs vagy a szempillaspirál, inkább a formák és rejtett szépségek kiemelésében játszik nagy szerepet. Önmagunk kifejezése. Az arc vonásainak, a szem kékségének hangsúlya, az egyenetlenségek eltüntetése: a tetszés lehetősége, ami mögött természetesen ősi, ösztönös vágyak sejlenek fel.

ÖNKÉPZŐ/SELF-LEARNING Az aktfotók megtanítják a szemlélőt saját magára figyelni. A testére, amit sokszor alábecsül, nem használ megfelelőképp, nem gondozza, nem törődik igazán vele. A sorozat az ösztönöket szeretné életre hívni. A kéz mint a test része segít megérezni és érteni a test ritmusát. Rátalál a működésére, nyitjára, be- és kikapcsol dolgokat. A folyamat végén a néző (vagyis mi magunk) újból megtanulja szeretni önmagát, mert érteni fogja a teste rezdüléseit

NÖVEKEDÉS/GROWING A nő (akár a növény) kihajt a vízből, a legfontosabb őselemből, ami táplálja és élteti kezdettől fogva. A születéssel rokonítható kötődés megmarad akkor is, ha a kész, kifejlett és életképes élőlény elválik a vázától, vagyis a hordozótól, hiszen minden élet a víztől függ.