Pénteken, 13-án
Jókedvűen sétál az Isten, pénteken, 13-án,
szomorúságát elhagyta régen, pénteken, 13-án,
kalapját tartja kezében, pénteken, 13-án,
a szeme is mosolyog, kéken, pénteken, 13-án.
Nézi a lányokat, milyen a szoknya, pénteken, 13-án,
miképpen csillan a fényben a fodra, pénteken, 13-án,
miképpen pörögne-forogna, hogyha, pénteken, 13-án,
ha velük csak éppen egy táncot elropna, pénteken, 13-án.
Madarak csivognak, mert füttyöget az Úr, pénteken, 13-án,
megpendül minden, felzeng az égi húr, pénteken, 13-án,
s az életünk tényleg vidámra fordul, pénteken, 13-án.
Látod-e, ajándék mindenik napunk, a péntek is, 13-a,
hajnalban, részegen, haza szaladunk, haza, mindig haza:
mert pénteken, 13-án miénk az Isten, és az ő oltalma.