Oláh András
1959-ben született Hajdúnánáson, jelenleg Mátészalkán él. 1982-ben a BGYTF magyar-történelem, 1988-ban a KLTE történelem szakán diplomázott. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a Kölcsey Társaságnak. Versei megjelentek többek között a Műhely, az Új Forrás, a Bárka, a Hitel, a Vigília, a Magyar Napló, a Kortárs, a POLÍSZ, a Partium, a Somogy, az Árgus, a Jel, a Tekintet, a Mozgó Világ, a Dunatükör, a Palócföld, az Együtt, a Látó, az Irodalmi Jelen és a Várad hasábjain. Legutóbbi kötetei: Szilánkok (Kráter, Pomáz, 2000), Egy filmszalag vége (Felsőmagyarország, Miskolc, 2002), Fagyöngy és jégcsapok (Kráter, 2005), Átokverte (Magyar Napló, Budapest, 2006), Gyalogáldozat (Kráter, 2007).LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Oláh András
Mindennapi tükreink
valójában már akkor éreztem hogy baj lesz
hogy számolni kell valami határozottabb beavatkozással
amikor az a macska átfutott előttem az úton
túl puha volt túl bársonyos és túl fekete
ráadásul vissza is kellett fordulnom
mert otthon hagytam a beutalót
az pedig manapság nélkülözhetetlen
csak nem képzeled hogy beutaló nélkül
jogod van az életben maradáshoz
ráadásul gasztroenterológiai vizsgálat volt
(colonoscopia — szépen hangzik mi? —
na ne ijedj meg: csak sima vastagbéltükrözés
biopsziás mintavétel meg ilyesmi)
„lazítson” — javasolta az asszisztens
miközben valami síkosítóval próbálkozott
majd elkezdte bevezetni az eszközt
igyekeztem valami semlegesre gondolni
de a fájdalom lassan elnyomott mindent
összeszorított fogakkal figyeltem a monitort
a puffadó belek pukkanásra kész lufiként feszültek
…persze hogy péntek volt mint amikor Krisztust is…
a megfeszítés előtti utolsó stáció
tekintetem a doktornőbe kapaszkodott
akinek telt idomai szemérmetlenül
domborodtak a fehér köpeny alatt
az átszűrődő fényben kirajzolódott a test finom vonala
csüggedten érzékeltem hogy ez sem izgat fel
„vizsgáltasd be magad a KERMI-nél
hisz tehetetlen tárgy vagy csupán” —
a beszűkült tudat mögött tenyérnyi csönd
„colitis” — hallatszott a megfellebbezhetetlen ítélet
megelőzve a végső szégyenteljes robbanást
az egymásra feszített mutató- és középsőujj
görcse lassan felengedett: elképzelni is rossz
mi lett volna ha nemcsak péntek van de 13-a is
