Deák-Takács Szilvia
1973-ban született Kisvárdán. A KLTE magyar-művelődési és felnőttképzési menedzser szakán végzett. A kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium magyartanára. Írásai a Gondjainkra bízva, Időjelek, Mégis tavasz, Májusi szél, Arcok és énekek, az operafesztiváli Légyott-antológiákban (2007-2011), a Szeged effekt2-ben jelentek meg. Tagja a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesületnek, alapító tagja a Czóbel Minka Baráti Körnek. A Bessenyei György Gimnázium és Kollégium fennállásának 95., valamint 100. évfordulójára készült Jubileumi Emlékkönyvek szerkesztője. A Modus hodiernus sorozatban megjelent „Jövőm emléke, múltamnak árnya” — In memoriam Czóbel Minka című tanulmánykötet szerzője. Publikált a Pedagógiai Műhelyben, A Vörös Postakocsiban, az Irodalmi Jelenben, a Szegedi Lapban, A Pad folyóiratban, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemlében. Elvégezte a Magyar Író Akadémia Szépíró mesterkurzusát. 2009-ben írása jelent meg a Mestereink nyomában című antológiában, valamint Kornis Mihály íróakadémiai tanítványaként a szerző alkotói honlapján. Az SPN Könyvek sorozat szöveggondozója 2013-ig. A HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz tizenkettő című antológiák szerzője. 2008-2014 között a Spanyolnátha szerkesztője. 2011-ben Bessenyei Emlékplakettet kapott. A Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda (manyszi.hu) nyelvi tanácsadója.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Deák-Takács Szilvia
Nem maszkabál
M.P. készül
Egy hetem van, egy csupán, ez nem maszkabál lesz, pompásan kell kinéznem, legyen csupa ámulás.
Tompa úr, önt nem feledik majd, hallom, ért Emília nyelvén, az igriceiekről ne is beszéljek és az ön elképzelt csodás orgánumáról.
Remélem, velem is kirándul, akár Aranyával, Aggtelekre szeretnék eljutni, mondja, hideg van ott, vegyek dupla alsószoknyát?
M.P. úton
Egek, hol lakik ön, 15 órája utazom, gólyának légvonalban is megvan 1700 kilométer, de nem panaszkodom, hűlés nem fenyeget, az ősz nem korai. Legutóbb Voltaire utazott hozzám, megsúgta, hogy a neve anagramma, ó, Mihály, az ön neve eredete most mindennél jobban érdekel. A levelet azonban fel nem adhatom, érkezésem korábbi, mint terveztem.
M.P. ott
Ez a hely csodás, ezek a kis folyók, csodás kis házacskák, jólesik a Château de Versailles után, az itteni összes temple is gyönyörű, de mi önöknél az etikett, betoppanhatok-e, ha nem vár rám.
Hozok egy apró tárgyat emlékül, mert az ősz múltával mennem kell, de látnom kell önt ennyi évesen, csak fogadjon a kegyeibe, rengeteg tanácsom van, hogy el ne felejtődjön, Francois Boricher kell ide, és önt soha nem feledik, triász ide vagy oda.
M.P. aztán
Ön ezt nem láthatja, rajtam nem segít az ólmos púder, a tájkép, a legdúsabb ruhaujj, egészen el vagyok atyátlanodva, bonsoir!, uram, ön tiszta, tűrőlelkű, ne tépelődjön, legyen olyan jó, inkább hívjon máskor is, akkor talán induláskor feladom levelem.
