Petőcz András
1959-ben született, Budapesten. József Attila-, Márai Sándor-, Magyarország Babérkoszorú-díjas, valamint UNESCO-díjas író, költő. Munkáit a világ számos nyelvére fordították le. Legutóbb megjelent könyvei: Concrete. Experimentális költészet 1980-2018, Bp., 2018., Ancika. Kisregény és elbeszélések, Bp., 2018. ... és arcára álarcot teszen. Versek, Bp., 2017., Aysa — Harminc nappal a háború után. Regény, Bp., 2016. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Szépírói Tagozatának elnöke.
LAPUNKBAN MÉG »
2008 nyár » 2008 ősz » 2008 tél » 2009 nyár » 2010 ősz » 2013/3 » 2013/5 » 2013/6 » 2014/1 » 2014/3 » 2015/1 » 2015/3 » 2015/4 » 2015/6 » 2016/1 » 2016/2 » 2016/3 » 2016/4 » 2016/6 » 2017/2 » 2017/3 » 2017/4 » 2017/6 » 2018/3 » 2018/4 » 2018/6 » 2019/2 » 2019/3 » 2019/4 » 2019/6 » 2020/2 » 2020/3 » 2020/4 » 2020/5 » 2020/6 » 2021/1 » 2021/3 » 2021/4 » 2022/1 » Rafting » R_evolution » Sárospatak » Székesfehérvár » Veszprém
SPN könyvek ajánló
Petőcz András
Zarándokok hazatérése
Gulácsynak
Érkeznek most a zarándokok!
Ide, ahol a haza,
a haza, a haza.
Fáradtan, zavartan, szemlesütve,
tékozló fiúként közelednek.
Gyermekként, akinek,
akinek, akinek
nincsen is már
semmiféle szava.
Ruhájuk súlyos, izzadt, szennyezett.
Mennyire jó lenne,
jó lenne, jó lenne
messzire dobni mindenféle göncöt!
És szemérmetlen meztelenségben
elheverni,
heverni, heverni
gyönyörű pázsiton:
így lelni szerelemre.
Nincsen is már elnyugvás sehol!
Valami nagy ajándék,
ajándék, ajándék,
ha tán Istennek tenyere emelné fel
őket, a zarándokokat, a magasba,
talán csak akkor,
csak akkor, csak akkor
mondhatnánk, nem hiába volt
az ezernyi szándék.
