Karádi Zsolt
Miskolcon született 1956-ban. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát 1980-ban. Ekkor került Nyíregyházára. Előbb középiskolában tanított, majd újságíró lett. 1989 óta a Nyíregyházi Főiskolán dolgozik. Irodalomelméletet, esztétikát, színháztörténetet oktat. PhD-fokozattal rendelkezik. Tanulmányait, kritikáit közölte a Kortárs, a Hitel, az Eső, az Orpheusz, a Holnap, a Napút, az Új Holnap, az Iskolakultúra, az Új Hegyvidék, a Zempléni Múzsa, a Műút, a Székelyföld, az Ághegy, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, a Pedagógiai Műhely, illetve a Spanyolnátha és a Magyar Játékszín. François Gachot-ról szóló könyve 2002-ben, színházi kritikákat tartalmazó kötete 2006-ban jelent meg. Negyven éve fotózik. Jelenleg az infravörös-, valamint a színházi fényképezés vonzza. Több önálló kiállítása volt. Színházi felvételeit közzétette a Criticai Lapok, a Színház, az Ellenfény, a Magyar Teátrum, a Magyar Nemzet, a Népszabadság, A Vörös Postakocsi, a Folk Magazin, a Pedagógiai Műhely, továbbá a Magyar Játékszín és a Spanyolnátha.LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Karádi Zsolt
Homérosz: Odüsszeia (Tizenharmadik ének, részlet)
Így szólt kedvesen, ím, a bagolyszemü Phallosz Athéné:
„Jöjj közelebb, hozzám, kockáshasu, szörnyü erős hős!
Jöjj, hadd mondjam el én néked, hogyan élj te sokáig,
és mi legyen, ha királyi lakodba elérsz, hogyan állj majd
bosszút, ó, te hatalmas és leleményes, igazszivü bajnok!”
Válaszul erre eképpen szólt mosolyogva Odüsszeusz:
„Ó, te gyönyördús Phallosz Athéné, hősies asszony!
Vajha segíts engem haza, Pénelopéhoz, erősen!”
Szólt; s szavait felerősítette a sörszinü tenger.
Ránézett ragyogó szemmel, im, az isteni asszony,
és ezt mondta, miközben Héliosz fénye reá hullt:
„Melletted leszek én, igazán, soha el se feledlek,
és mindig kebelemben lesz mobilom, az okos, hogy
hívj, ha a hű feleségedet ostromló nyavalyások
rút, fecsegő csapatát kell azonnal megdögönyöznöd.
Most pedig elváltoztatlak, hogy rád sose ismer
még a tulajdon anyád, sem a gyermeked úgyszin-
tén, sem a társak, a Kirké által csúnya, varacskos
disznóvá alakított bátor, egykori hősök
sem. Jöjj, nagyleleményü, sokattűrt, fényes Odüsszeusz,
megroskasztalak és elkobzom iphone-odat, s így
löklek a tenger árja közé, légy lágy öregember,
dús hajadat lecserélem, tar koponyád lesz, eszetlen,
gönceidet csupa lyuk tarkítja, s ahogy hazatérsz majd,
hűs Ithakának szélszabdalta szelíd kikötője
vár. Oda menj, hol a sörszinü tenger habja eléd fut.
Menj el a vén Eumaioszhoz, vele tölts el egy estét,
én fiadat hivom el, üzenek neki gyorsan, a Facebook
lesz segitőm, tudod, úgyis, az ifjakat ott lelem én meg.
És amidőn ama rettenetes íjversenyen is túl-
vagytok: előttetek ott remeg egyszáznyolc suta kérő;
hős Telemakhosszal őket lenyilazni igyekszel.
Menj hát, nagyhasu, ó, te sokattűrt, bátor Odüsszeusz!
Péntek lesz, mire majd hazaérsz, Ithakának régi királya.
Hívj, ha segítségedre lehetnék. Hős, Zeusz áldjon!”
Szólt; s lám, megszívlelte nagyon a bagolyszemü Phallosz
bölcs szavait ragyogó fenekű, leleményes Odüsszeusz,
és nekiindult barna hajóval a sörszinü tenger
habjainak. Hazatért valahára, s az isteni kondás-
hoz sietett, hogy várja be ott majdan Telemakhoszt,
és később lenyilazzák hűszivü Pénelopénak
aljas, erős, buta kérőit, hevesen, valamennyit...
