Nagy Gábor György
(1966, Debrecen) Munkácsy-díjas képzőművész, 1990 óta Budapesten él. 1990-ben a Bessenyei György Tanárképző Főiskola biológia-rajz szakán, 1995-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán végzett.SPN könyvek ajánló
Nagy Gábor György
Egy limerickről
Írt neked egy limericket
az, ki egy napon született
azzal, akivel hozzád hű maradtam —
mondd, hogy ne kezdjem számolni a gyufaszálat!
Beleavatkozás az életembe,
határátlépés, átverés!
Nincsen egymáshoz jogotok.
Úgysem fogjátok tudni, hogy kiért,
ha a Tündérhegyen kötök ki.
Tudom, elvétettem a műfajt:
nekem kellene limericket vagy mit
rittyentenem arról, hogy összeölelkeztetek
egy bökversben — és nélkülem.
Gyanútlanságotok éppolyan sértő,
mint közelségetek ideiglenessége.
Most így hogy döntsem el: ki tett bolonddá
jobban? Hogy a bűvös kört négy-öt főre
növelő különös koincidenciákról
most ne is szóljak. Grammatikai
műveletekkel fölcserélhető
a nevetek. De úgy sem múlik
az üldözési mániám.
Volt abban a rögtönzött versben
pár sorba foglalt biográfia,
rímekkel pántolt múlt-jóslatok
arról, hogy Szentendrén bolyongva
szerelmedre gondolsz, látom a költő
jósgömb-szemét, amint benne forogsz,
meg a cinkos mosolyt, ami barátnővé
fogad benneteket, noha fogalmatok se
volt arról: egyek vagytok
az engem-feledésben, és a hűtlenségben
egymáshoz is, amikor mint az áram,
villan belétek, széken szunyókálva:
nélkülem öregedtetek meg,
s én veletek maradtam örök fiatal.
