Székelyhidi Zsolt

1973-ban született Debrecenben. Író, költő, fotós, zeneszerző, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011–2019 közt főszerkesztő-helyettese. A Corvina kiadó műszaki vezetője.
Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2009), Űrbe! (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2012), Vampomorf (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2014), Csurom (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2016), Színült (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2019), A kékkőkúti csillag (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2020); Ami kék lesz (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2021).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz 12 SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
SPN Krú név alatt 2008-tól Berka Attilával együtt zenés költészeti performanszokat, akciókat csinál. 2011-től 2013-ig a vakszöveg.hu irodalmi és fotóblogot vezette Zolkóval.Űrbe! kötete 2013-ban digitális verzióban is megjelent a Spanyolnátha művészeti folyóirat aloldalaként (http://urbe.spanyolnatha.hu, tervezte: Barbély Virág), 2014. január 22-én pedig Miskolcon a Tízeset című Spanyolnátha-rendezvénysorozat részeként debütált a belőle készült színpadi mű Bársony Júlia rendezésében és a Harmadik Hang Háza + SPN Krú előadásában.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló

Székelyhidi Zsolt
Látogatóban
„Száraz ágon, hallgató ajakkal
Meddig ültök, csüggedt madarak?”
Tompa Mihály
Mihály, a fogai!
Oly kirívó a száj,
kiáll s fogad,
kijön elém a tornácig,
mond valami üdvözlőt,
szív valami cigárt...
Elbűvölő ma, Mihály!
Jól néz ki, mint egy népművelő,
lelke pásztoróra, precízen járó
nemzeti dal!
Áldjon meg az Istennel,
kérem, mert vételeztem
sok testi kényt, sok áldatlan
állapotot viseltem el
mellemen, királyi bensőséget,
mosolyt és nemleget
válaszul.
Pamlagostul kitoltak velem,
ágynak estem még 1764-ben,
s most mégis itt vagyok,
látogatóban, egy születésenapi
franciára!
Mihály, fogadjon! Tudom,
fogadta, hogy nővé már
nem tesz másokat,
ám én itt vagyok halott,
arcom a lába előtt
pirospozsgás, levert!
A fogai dalolni tudnak,
Mihály!
Valami pír önti el, látom,
áldásos tevékenységet
remélve kérem, hívjon
lakába, hajlatába
húzzon be királyhoz
méltó szívvel, lelkesre
lábadt szemmel!
Ó, Mihály, hisz’ behúz!
Tudja hát, e kísértő
szeretőnő pompás
isteni lesz!