A Spanyolnátha a Múzeumok Őszi Fesztiváljának eseményeire hangoló, a Kortárs Online SZERKéj — „Online Kulturális Szerkesztőségek Éjszakája” c. programjának e kísérő rendezvényét szeptember 28-án tartotta a miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeumban. Itt működik a Teátrum Pincehely Galéria, mely a Spanyolnátha műhelye is egyben.

Tény, hogy 196 éve ezen a napon született Tompa Mihály, aki 1856-57-ben Hernádkakon (a folyóirat szerkesztőségének és a Spanyolnátha Nemzetközi Mail Art Művésztelepnek otthont adó település), a Sisáry családnál nevelősködött. A felkért művészek eljátszottak azzal a gondolattal, hogyan jöhetett létre egy elképzelt találkozás: a fikció szerint Tompa Mihály 50. születésnapjára, 1867. szeptember 28-án Hernádkakra érkezett Madame Pompadour. A találkozás megelevenítésében szerepet vállaltak a Spanyolnátha munkatársai, valamint az INTRO Tehetséggondozó és Múzeumpedagógiai Program diákjai, mentorai is.

***

Írással Berka Attila, Deák-Takács Szilvia, Fodor Tünde, Mikita Gábor, Székelyhidi Zsolt, Vass Nóra, Vass Tibor, videómunkával Bán András—Bán Dorka—Bán Ildikó, képpel Urbán Tibor és Miklós Gábor*, performansszal Orosz Csaba működött közre. A rendezvényfotókat Dobos Klárának köszönhetjük. Külön köszönjük kitűnő közönségünk „beavató színházi” bemutatóját! (Gergely Petronella, Kerényi Márton, Veres Attila).

***

Madame de Pompadour, Pompadour márkinője 1721-ben született Párizsban, nagypolgári családban, Jeanne-Antoinette Poisson néven. Nevelőapja négyéves korában elhagyta az országot; egy bankár fogadta örökbe és vált a hivatalos gyámjává, aki valószínűleg egyben a biológiai apja is volt. Anyjával, nővérével és fivérével él együtt. Intelligens, szép, művelt; megtanul táncolni és klavikordon játszani. 1741-ben házasodik össze gyámjának unokaöccsével. Két gyermeket szül neki, egy fiút, aki a születését követő évben meghal, és egy lányt, aki 9 évet élt. 1745 februárjában meghívják a király fiának házassága alkalmából rendezett maszkabálba. Az udvaroncok jóváhagyásával kurtizánként mutatkozik a még előző szeretőjét gyászoló XV. Lajos előtt, akinek rögtön felkelti érdeklődését. Később egyre gyakoribb vendég Versailles-ban mint a király hivatalos szeretője. A király megajándékozza a Pompadour márkinője címmel, és hivatalosan is bemutatják az udvarnál. Befolyásos szerepet tölt be, beleszólhat az államügyekbe és a külügyekbe is, valamint a művészet és tudomány bőkezű pártfogója. Folyamatos intrikáknak volt kitéve, egészsége folyamatosan romlott. XV. Lajos törvényes gyermekei, különösen egyetlen fia, a trónörökös folyton a grófnő ellen intrikált, mivel féltékenyen figyelte testvéreivel együtt, ahogy apjuk egyre jobban belehabarodik az asszonyba, ráadásul nő létére még az ország kormányzásába is beleszólást engedett neki az uralkodó. Madame de Pompadour kuzinját, Elizabetet felbérelték, hogy mérgezze meg az éppen akkor várandós grófnőt. (A gyermek édesapja a király volt.) A mérgezés következtében az asszony sajnos elvetélt, s amikor Lajos rájött, hogy fia volt a cselekmény felbujtója, dühösen megszidta a trónörököst, Elizabetet pedig börtönbe záratta. A márkinő 1764-ben ágynak esett, és 2-3 héten át tartó súlyos betegeskedés után meghalt.

**-

Tompa Mihály (Rimaszombat, 1817 — Hanva, 1868) magyar költő, a népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik legjelentősebb képviselője, református lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Hernádkakon házitanítói állása volt. Elszegényedett nemesi családból származott. Apja, id. Tompa Mihály, nemes származású csizmadia volt, és a borsod vármegyei Igriciből költözött Rimaszombatba. Cselédként dolgozó édesanyját négyéves korában elvesztette, apja pedig nem törődött vele tovább. Ezután apai nagyapjához került Igricibe. Itt töltötte gyermekéveit, majd 1832-ben a sárospataki kollégiumba kerülhetett, ahol szolgadiákként tanult. Első költeménye 24 esztendős korában, 1841-ben jelent meg az Athenaeumban, egy évvel Petőfi fellépte előtt. Eperjesen ismerkedett meg a pár év alatt országos hírűvé emelkedett Petőfi Sándorral személyesen, akit már 1847-ben költői levéllel keresett föl a bártfai fürdőről. Nevelői állását még ez évben elhagyta, hogy Pestre menve népregéi nyomására felügyeljen, írókkal ismeretséget kössön és ügyvédi vizsgálatra készüljön. Tompa 1846-ban írta és az év végén beküldte Szuhay Mátyás című költői elbeszélését a Kisfaludy Társaság amaz emlékezetes pályázatára, melyen 1847 elején a pályadíjat Arany János Toldija nyerte el. A Szuhay Mátyás ekkor dicséretben és külön jutalomban részesült, és ez év folyamán a Kisfaludy Társaság pályaművei közt megjelent. Aranynak e diadalával egyszerre kiegészült az ifjú nagy költők triumvirátusa (Petőfi, Tompa, Arany). 1848-ban Petőfivel való barátsága megszakadt. (Arany Jánoshoz élete végéig szoros barátság fűzte.) 1849-ben nőül vette Soldos Emíliát, egy nemesi ház leányát, akivel holtáig a legpéldásabb szeretetben élt. A családi örömet gyász váltotta, egy-egy gyermekének halála, s maga is sokat szenvedett betegség miatt. Névtelenül feladták A gólyához című és egyéb hazafias versei miatt; házkutatást tartottak nála, irományait lefoglalták (egy részüket sohasem kapta vissza), magát Tompát a kassai hadi törvényszék elé idézték, ahol 6 hétig zaklatták, majd hazabocsátották. A következő év elején ismét beidézték és ezúttal nyolc hétig tartották ott, míg 1853-ban fölmentették. Aranyér, köszvény, szembaj bántotta, szívbeteg is volt. 1866-ban Bécsbe ment Skoda orvostanárhoz, aki megállapította nála a szívtágulást. Az utolsó télen írt leveleiben sorra elbúcsúzott barátaitól. Az akadémia 1868-ban egyhangúlag az ő költeményeit koszorúzta meg nagy jutalmával. Abban az évben hunyt el.**

  *Jelen lapszámunk fejléce Miklós Gábor művének felhasználásával készült.

**Az életrajzi jegyzetek a Wikipédiában közöltek alapján készültek.