Janáky Marianna

SPN könyvek ajánló

Janáky Marianna
Bartók plusz Pilinszky plusz Janáky
kultúrharc?
kell a francnak,
kitaláltam jobbat. inkább
legyen kultúrszex!
de ne kövess,
mi nem ketten leszünk, hanem hárman. befizettem
a megszüntetett díjaimból egy időutazásra, és elmentem a 20. századba, ahol kerestem két számomra kedves, érzéki férfit, akiket újszerűségemmel azonnal meg is hódítottam, Bartókot március 25-én, Pilinszkyt május 27-én.
újjászületés-napi ajándéknak szántam az utazást nekik.
a részleteket most nem mondom el,
de jöttek velem szívesen 2021-be, persze előtte elcsavartam a fejüket
azzal, hogy milyen csodálatos ma hazánkban a kulturális élet:
folyamatosan ölelgetjük egymást kötetbemutatókon, kávéházi zenei esteken, a koncertek és az irodalmi konferenciák pedig gruppengyönyörrel szolgálnak a résztvevőknek. nézzék meg majd, és lépjenek fel ők is!
kicsit csúsztattam, volt kiktől, honnan tanulni.
az időgépben nem történt semmi,
csak egy kis hiba.
valamit elgépelhettem, mert 21 évvel túlrepültünk az időben. 2042-ben landoltunk, de így sikerült emberrobottá változtatni őket, és ha benyomtam egy gombot, kilépett a robotból az emberköltő vagy az emberzeneszerző. az elektromechanikai énjükkel pedig az volt a célom, hogy dolgozzanak, szolgáljanak nekem intelligensen, mikor, mire, kire van szükségem, majd úgy nyomom be a gombot.
párhuzamos időben hol BB-vel, hol Pijával leszek,
aki már csak nekem ír verseket. BB egész nap nekem zongorázik, megzenésíti verseim, és felkínálja zongoráját ágy helyett. de aztán gondolatgépemmel nem mandarinná, hanem pekingi milliárdossá változtatom, és megírja nekem ajánlva a TikTak című digitálzongora-versenyt, én pedig örök életet adok neki azért is, mert gyönyörcseppjeimből testemre hangjegyeket ír, aztán meg is zenésíti.
Pijá se marad adós, ihletett pillanataiban testemre írja verseit, majd én a verseim az övére, aztán fordítva, és a hibákat nyelvünkkel tüntetjük el. persze a tollát nekem adja majd, ami díj lesz a polcomon, mert már lesz olyan digitális tollam, ami beprogramozható és az ihletett pillanatok gondolatait fejemből „papírra veti”, bárhol is vagyok, azonnal elindul tudtomon kívül az írópultomon, ha érzi, jót írok. később verseim önműködően, átgondoltan e-bookká szerkeszti. a szóismétléseket, képzavarokat a szerkesztő javítja, aki szintén robot, csak dobni kell bele pénzt, persze digitálisan…, és dicséretet zeng, a múltat
idézve, mert ’42-ben már természetesen kriptovalutával fizetnek. talán
volt szerelmem vett is már egy bányát, és odakerülnek sokan büntetésből. vagyis
egyre több pénzük lesz, amit a Földön elkölteni már nem lehet, viszont a Mars és a Hold nem fogad már be robotokat (se), így…, na majd kiderül.
Dantét nem idézzük, de amikor magát idézi Pijá, megfenyegetem
ezekért a sorokért:
„Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrű panaszommal jobb ha hallgatok.”
büntetésből nővé változtatlak!
ezt mondom majd neki. ő meg majd úgy nevet,
hogy kezéből kiesik a parázsló cigi.
én meg majd felébredek,
és rohanok pisilni.