Béres Tamás
(1979, Szentes) író, szociológus. Jelenleg Nyíregyházán él. A Nyíregyházi Egyetemen dolgozik. A Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle szerkesztője. Írásai, novellái, interjúi többek között A Vörös Postakocsi, a Bárka, a Kalligram, a litera.hu, a spanyolnatha.hu és a Partium folyóiratokban jelentek meg. Több antológia, gyűjteményes kötet szerkesztője. 2017-ben az Apám illata című írásért (Jelen! antológia) megosztott HUBBY-díjat kapott (ifjúsági irodalom kategóriában). Kötetei: Csücskök (esszék, novellák) (2008); Vándorút (novellák) (2016); Igric nagyi (mesekönyv) (2019).LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Béres Tamás
Bartók plusz Pilinszky plusz Béres
P. Ilinszky B. Artókot hallgat walkmanen
Para-frázis: „Egy ismert mű dallamainak alapján,
többnyire zongorára komponált darab”
(Wiki: Bartók titkos parafrázisa, részlet, 1975 tavasza)
Összekeveredtek a dolgok,
őrjítően kusza-kesze a lét, ma
fülembe kúsznak vonyító dallamok
Béla, Béla, Béla…
(Te győzz le engem, éjszaka!)
Húzza a szalagot a gép,
merülök én, merül az elem…
visít, kattog, szakad szét
„miért most, miért épp velem?”
(Csillaghálóban hányódunk)
Itt a padon füstbe burkol
a dohány - zajos az est,
a hazai csapatnak szurkol
Miskolc, Buda, Pest.
(Sugárzó párkányon futunk)
Felkavar minden csepp zene,
tucatnyi kávétól pörgök
mint betyárdervis, a nép szeme,
vakon billegek a létem fölött.
(a fa az űrbe szimatol)
Az Operában ünnepelt
Bartók kap ovációt, tapsot
lerántom hát a lepelt:
alatta köd fedi a széksort.
(Én tiltott csillagon születtem)
Csak a zene van, Béla!
Ég veled! Csillagok közé vágyom.
Táncoljuk, még ma!
Az ég a takaróm, pad az ágyam.
(fénnyel ragyog fel melleden
az ismeretlen stigma)
A kultúra tova lett,
csak a foci, csak a foci…
Hol a zene? Hol a vers?
Nem kell mindig trollkodni!
Budapest, 1979 ősze
