Ádám Tamás
(1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. Szegeden érettségizett, majd Budapesten folytatta tanulmányait. Budapesten él. Tucatnyi lap szerkesztője, jelenleg szabadúszó. Publikált az Élet és Irodalomtól kezdve a Kortársig szinte valamennyi irodalmi folyóiratban, napilapokban, hetilapokban. A Madách-pályázat, az Ének a Don hőseiért stb. pályázat nyertese. Nagy Lajos-díjas (2008). A Magyar Írószövetség tagja. Tizenegy könyve jelent meg. Legutóbbi kötete Macskaszerdák címmel 2014-ben látott napvilágot
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Ádám Tamás
Bartók plusz Pilinszky plusz Ádám
Együtt nem megy
Lehet itt találgatni, Bartók olvasott több Pilinszkyt, vagy a költő hallgatott több Bartókot. Az a lüktetés, az a mélység, amely a versekben, a zenékben rejlik, egy tőről fakadnak. A kohézió, az esztétikai élmény mindent visz.
A múlt század hatvanas-hetvenes éveiben tekintélyes bakelitlemez készletem volt. (Sajnos, amikor üresen ásítozott a pénztárcám, eladtam mindegyiket, amit máig nagyon bánok.) Ha felraktam a lemezjátszóra valamelyiket, sercegett, pattogott, kevés kivétel akadt. Megesett, hogy ezzel indult a nap. Először Pilinszky vékony hangját közvetítette a hangszóró, majd az Allegro Barbarot. A hatás leírhatatlan, most is bennem él. Beütöm a keresőbe ugyanazokat, de a számítógépen valahogy másképp szól, tán a sercegésmentes, tiszta hang, zavar.
Abban az időben próbálkoztam azzal is, hogy Bartókot hallgattam, miközben a Krátert olvastam. Gondoltam, a fokozhatatlan is fokozható. Tévedtem, egyszerre nem tudtam elmélyedni egyikben sem, vagy a zene vitt magával vagy a vers. Egy idő után felhagytam a kísérletezéssel. Jól megvannak ők egymás mellett.
Mindent elolvastam Bartókról és Pilinszkyről, amit felleltem. Nagyon sokat mesélt nekem a költőről Vasadi Péter Kossuth-díjas költő barátom, aki sajnos már nincs közöttünk. A közelmúltban egy interjú készítése közben érdekes dologra bukkantam. Mogács Dani színész, stand appos osztott meg velem egy történetet.
„Nem kisebb írók, költők fordultak meg a házukban, mint Pilinszky vagy Tamási Áron. Filozófus nagyapám szervezte az összejöveteleket. Akkora koponya volt, hogy a kiválasztottak közül ő volt az egyik, aki bemehetett Heidegger halálos ágyához. Tamási Áront utolsó napjaiban kiszöktették a kórházból, így vett részt a találkozón. Pilinszky egy időben nálunk lakott. Apám az ő hatására kezdett el írni, bár soha nem adta ki, amit papírra vetett. Amikor meghalt Pilinszky, sokáig nem írt. Pilinszky egész este, egész éjjel írt, közben töltögette a pálinkát, cigi, kávé, bármennyit ivott, nem nagyon látszott rajta. Hajnalra elkészült egy-egy remekmű, ilyenkor kiment a körfolyosóra, és többször elszavalta a költeményt, felzavarta a lakókat, akik nem haragudtak ezért.”
Már kezdő költőként is vonzódtam a verseihez. Nem emlékszem már pontosan, hol jelent meg az első hozzá kapcsolódó versem, de az biztos, hogy a második könyvembe bekerült. Bartókot más időpontban hallgatom.
Pilinszky
A tabernákulum ajtaját
kivágja a huzat
tél nyüszít
hűvös és kibírhatatlan
a mosoly
csókok égnek
a varratokon
s márvány asztalba
merül egy kéz
Sheryl Sutton
mosolygó kavicsait
összegyűjtik
szelíd delfinek
virrad(:) jól látható
az égen egy kiszögezett
lepkeszárny