— Ha lenne Múzsák palotája, most függönyök nélkül állna a szélben, hogy ablakain teljes erővel dőlhessen ki a világosság az éjszakába. A bálteremben emberek nélküli tolongás, a villamoson nem hogy nem lógnak fürtökben, de egészen üresek. Az ajtómon hetek óta senki nem kopog. Meg is ijednék, annyira elszoktam tőle. Ragályföld lezárta határait, a karanténban nincsenek új kézfogások, a régiek emlékével kell beérni. De ugye azért beszélgetni szabad? Ugye, mi most beszélgetünk, Béla? Megbeszéljük a hol, mikor, hogyant. Robinson meglátogatja Pénteket, mehet hajón (de csak ha nem Excalibur a neve), taxival, gyalog. De a MÁV-val lenne a legjobb. Apám vezeti majd a mozdonyt. Megkérem, kanyarodjon el felétek, Csalán utca, ha jól tudom, hallani fogod, amikor odaér. Lejössz a kapuhoz, nem fog észrevenni senki. Hogy a vonat meglehetősen feltűnő arrafelé? Ez igaz, de azt fogják hinni, hogy csak álmodnak. Vonat? Itt Budán? Ugyan. Meg kell beszélnünk végre, melyik vonósnégyesedről írjak verset, esetleg melyik művedben lélegezzen egy versem az idők végezetéig. Ugye figyelsz? Beszélek Bartók hallgatása közben. Valahol itt lebeg Mozart, nevet és helyesel.
— Mi mindenhol messziről jött emberek vagyunk. Mindenhol megszállottak. Keveset szólok, ez igaz. Talán mert hallom a mennydörgést, a közeledő ágyúzajt, s ha írok, ezeket síppal, dobbal túlkiabálom. Lőrinc, Goethétől ezt te írtad magyarrá: „Ki nem ette sírva kenyerét, ki ágya szélén és zokogva éjeit nem töltötte még: nem ismer téged, Ég Hatalma.” Beleborzongok mindig, ha olvasom. Persze fejből is tudom, de ami igazán fontos, olvasni kell. Meghívtál, megyek, cigarettafüstbe burkolózva, nem vesznek észre, esetleg azt hiszik, Kodály indul hazafelé tőlem. Mindig összetévesztenek bennünket, pedig nem is hasonlítunk, ráadásul ő nem is dohányzik. Megyek, és közben lekottázom az utolsó ítélet harsonáit. Mire vége, odaérek hozzád. Hova is? Ahol majd apád lefékez, megáll és elköszön tőlem. Ez is milyen… Neked apád lett a MÁV-é, nekem a fiam lesz. A világnak nem lesz vége, becsöngetek, beengedsz, beszélgetünk. És nem lesz vége annak sem, legfeljebb abbahagyjuk, mert a testnek olykor meg kell pihennie. Ha jó lesz így, csak bólints. Tudod, abszolút hallásom van, meghallom a nyakcsigolyád legapróbb neszét is.