(avagy "erről a témakörről csak akkor szabadna írni, amikor már jól tudjuk a szakmát" Vörös István)


Nem számítasz rá, mert már voltál és ismered és megszoktad
különben is, rendesen felkészültél (volna, ha nem marad otthon a tequila)
pontosan tudod, mi lesz: megérkezés, a kutya körberajong, ölelkezések
kipakolás, cigihelyen összetömörülés, esetleg első sör/pálinka, ebéd a strandon. Ismered a helyszínt, a termálvizet, a szobákat, a lehetetlenül nyiló hűtőt
előre várod, hányadik percben kerül elő Erdély Miklós neve
mindent tudsz, nem számítasz rá.
Mert persze, hogy már voltál és ismered és megszoktad
de idén még nem voltál, és igazából semmit sem tudsz és hogy is lehetne megszokni
amikor minden mindig máshogy alakul
főleg kettőezerhúszban
és egyszer csak, egy óvatlan pillanatban ráébredsz, ez tényleg az
...ahogy VassNóri tábort nyit: a napirend már abban a pillanatban nem volt igaz, hogy leírták, de azért felolvassa
...ahogy Liebhauser János beszél Mészöly Miklósról, a szekszárdi Magasiskoláról
ó, mintha mind ismernénk a "Mikit", teljes tisztelettel és rajongással
...ahogy Petőcz András online tart előadást Erdély Miklós pályaképéről
ej, hát ő is "Miki", teljes tisztelettel és rajongással
"elképesztő" a hiánya, sóvárogva nézed a falra vetített videót hallgatod felolvasni neki a saját versét, és a hangját, nevetve köszöni
...ahogy Székelyhidi Zsolt és Berka Attila bevezetnek és azonnal feladatot osztanak
amit mikor fogunk megírni, soha senki nem tudja, hisz nincs elég idő és kapacitás
mert különben a Petőcz is annyi olvasnivalót és reflektálnivalót adott
meg "Simon Mágust", valamikor közben megnézni
s hogy akkor teljes legyen a harmónia, Vörös István is szót kap
felolvas és beszél és kérdez és előre feladja a leckét és reméljük
mi leszünk az idő elhajlítói
mert ide kettő hét kellene, de aztán hogyan juthatnánk vissza a rendes életünkbe?
Na várjunk, ezt már vasárnap mondja a Berka, ebéd előtt
pénteken este jut még egy masszív közösségi "kulturált szórakozás"
miután az SPN krú perfor(m)ált, miután Mikita Gábor kiállítást nyitott a Légyott
alkotásaiból és Fazekas Koszta Tibor összekapcsolt minket Amerikával.
Hogyan lehet még mindig figyelni, még mindig bevonódva többet akarni hallani
nem tudjuk abbahagyni a beszélgetést, a diskurzust, a gondolatcserét
és nem akarjuk, hogy véget érjen az éjszaka.
Szombaton sok kávé és sok sör és sok írnivaló és sok figyelnivaló
és akkor menthetetlen, hogy ne –
a lehető legalázatosabb kiváltásgosaként a földgolyónak
mert Vass Tibor és Székelyhidi Zsolt két egész órán keresztül tanítja a versírást
szóról szóra, mondatról mondatra, versről versre
türelmesen, szeretetből, olyan végtelen szívvel és brutális őszinteséggel
hogy jelmondattá válik a "na, ezt is kihúzzuk", és még csak nem is bánjuk.
A szombati kis éji táncmulaccságon a kutya a fő ugra-bugra
és most már könyörgünk az Istennek, hogy ne jöjjön föl a Nap
mert rend lett a világban, most békében vagy az életeddel.
Sőt, vasárnap Vörös István arra is képes, hogy megkedveltesse Babitsot
ő is lázadó, végül is kiderül, mind azok vagyunk
már itt a záróebéd, a búcsúba tömörülés és nemakarokelindulni
már is "elfogyott az idő" így mondta a Vörös
de tudod, hogy életed legszebb, legmeghatározóbb, legcsaládiasabb tábora volt
különben is, már csak háromszázhatvanötöt kell aludni
és rájössz, minden évben ugyanezt jelented ki.